2013. február 26., kedd

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Fülszöveg
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. 
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Vélemény
Először is, úgy gondolom, hogy ez egy igazán szomorú, ugyanakkor elgondolkodtató könyv és azt hiszem igazán el lett találva a borító, egyszerűen sugárzik belőle az az érzés, ami a történetből is.

Másodszor igazán tetszett maga a történet, mert
"Mindig lesz holnap."
De mi van akkor, ha mégsem? Ha tudná az ember, hogy az adott nap az utolsó, akkor vajon másképp viselkedne, megpróbálná a legjobb napot szerezni azoknak, akiket szeret? Azt hiszem igen. De ugyebár nem tudhatjuk, hogy mikor lesz vége. Ellenben a történetben Samantha tudja, meghal és aztán újraélheti az utolsó napját hétszer, bár ez így nem egészen helytálló. Véleményem szerint addig éli újra a napját, amíg végül el nem fogadja, hogy vége és rá nem jön, hogy mi a dolga. Úgy gondolom egyébként, hogy a vége igazán szép lett a könyvnek. Valamint az is igazán jól lett megoldva, hogy napról napra szép lassan kiderül, hogy mi minden függ össze, milyen nagy következményei lehetnek apró dolgoknak is, ha éppen az utolsó cseppet jelentik a pohárban.

Harmadszor, ami talán a legfontosabb volt nekem a könyvben, - ezért is hagytam a végére, - az az, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Ahogy sorban felidéződnek Sam-ben a régi emlékei, bennem is újabb és újabb emlékek törtek a felszínre - jók is, rosszak is -, éppen ezért a saját életemre vonatkozó érzelmeket is kiváltott belőlem a könyv, ami fel is kavart, de nem rossz értelemben. De azért vidám kikapcsolódásnak nem nevezém. Mindenesetre a könyv olvasása közben ingerem támadt arra, hogy egyedül sétálgassak és elmélkedjek az életen, illetve arra is, hogy kicsit becsiccsentve a füvön fekve nevessek a barátaim körében. Szeretnék őrültségeket csinálni!
"Egy csók, amitől úgy érzem, szétrobban az egész fejem. Lassú tánc egy üres terem közepén, valami igazán klassz zenére. Úszni az óceánban éjfélkor, ruha nélkül."
Negyedszer pedig várólistacsökkentős a könyv, ezúttal nem alternatív, hanem rendes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése