2013. július 31., szerda

Kreatív nap - július (2013)


Nos, ötlet hiányában majdnem elmaradt a júliusi szám, de még éppen időben eszembe jutott valami. Bár nem most alkottam az alábbi fényképtartót, de még nem írtam róla, úgyhogy gondoltam miért is ne, hátha valakinek megteszik. Maga a megvalósítás hihetetlenül egyszerű, de szerintem nagyon jól mutat.
Maga a fényképtartó egy egyszerű kartonlap (olyan méretben, hogy minden kép, amit ki szeretnél tenni elférjen rajta). Az enyém nem tudom pontosan mekkora, egy kicsivel nagyobb, mint az A3-as lap.
Szóval kezdésnek egy kacskaringós mintát rajzoltam a fehér kartonra ceruzával. Aztán ezt piros filccel újrarajzoltam és kiszíneztem, ezzel egy mintát adva a sima fehér lapnak, de persze ez nem kötelező, az is jól mutat, ha valami színes lap van a képek mögött. Aztán elhelyeztem a képeket szépen egymáson (látszik, hogy néhol fedik egymást a képek). A képek sarkát ceruzával megrajzoltam (függőlegesen és vízszintesen a kép szélénél), miután ezzel elkészültem levettem a képeket és vonalzó és sniccer segítségével kivágtam a sarkokat, úgy, hogy a kép szélétől vízszintesen és függőlegesen kb. 1,5 cm-re legyen a bevágás (ugye a kép sarkát egy derékszög jelöli, ennek a szögnek a két szárát kötöttem össze a sniccerrel vágott harmadik vonallal). Ezek után csak szépen be kell csúsztatni a kivágott lyukakba a kép négy sarkát és ez tökéletesen megtartja a helyén. Ezt a fényképtartót fel lehet ragasztani a falra (esetleg be is lehet keretezni és úgy felrakni), de én például a könyvespolcom oldalára ragasztottam fel.
Remélem nagyjából érhető volt a leírás, sajnos jobban nem tudtam megfogalmazni a dolgokat. Illetve a képen látható tartón nincs rajta az összes kép, de gondoltam így egyszerre látszanak a fényképek és a minta is, ami mögöttünk van. Még annyi, hogy a megrajzolt sarkokat ki kell majd radírozni, hiszen azok láthatóak lesznek, valamint előfordulhat, hogy a bevágásokat, néhány milliméterrel ki kell szélesíteni, hogy a kép sarkát be lehessen csúsztatni szépen.

George R. R. Martin: Trónok harca

Kiadás: Alexandra, 2008
Eredeti cím: A Game of Thrones
Fordító: Pétersz Tamás
Oldalszám: 890 oldal
Fülszöveg
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. 
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. 
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Vélemény
Kezdeném azzal, hogy egyszer meg kell majd vennem ezt a sorozatot, mert most csak kölcsönkaptam az első részt, de elolvasva arra jutottam, hogy mindenképpen ott kell lennie az én polcomon is.
Martin egy hihetetlenül részletgazdag világot alkotott meg, tetszik az is, hogy a lovagkorban játszódik, de ami igazán teljessé teszi, az a hozzáadott plusz, a mitológiája, a történelme. Emellett maga a történetvezetés is nagyon jó, végig fenn tudja tartani az érdeklődést, és mivel a szereplők cselekményszála sokszor összekapcsolódik, ezért szerintem nem annyira durván szétágazó a történet, hogy ne lehetne követni, hogy ki mikor hol van. De térjünk is rá ezekre a szereplőkre, hiszen ők viszik a hátukon a cselekményt, mivel igazán élethűen vannak megalkotva, minden bánatukkal és örömükkel együtt. Ettől tényleg lehet őket szeretni, utálni, mindegy, a lényeg, hogy érzelmeket váltanak ki az olvasóból, ami számomra mindenképpen óriási pozitívuma a könyvnek.
A kedvenc szereplőm talán Daenerys, bár Arya és Jon is egészen hamar belopta magát a szívembe. Viszont Dany és Drogo kapcsolata, illetve az általuk megismert dothraki nép a hagyományaival együtt nagyon megfogott. De persze a többiek cselekményszála is rendkívül izgalmas volt, illetve ami még jó volt, hogy bár sokszor izgalommal és kérdésekkel fejeződött be egy-egy fejezet, de a következő fejezet egy másik emberhez kötődő korábbi kérdéseket válaszolt meg. Ezzel végig fenn tudta tartani az író a feszültséget, hiszen sokszor várni kellett egy-egy történet folytatására, de közben megkaptam a többi történet titkát, így aztán mégsem éreztem azt, hogy sokat kéne várnom.
Mindenképpen szeretném elolvasni a folytatást is, de azt hiszem, hogy még várok vele, mivel a saját könyveimet is ki kéne olvasni.

5/5

Random természetfeletti - 31. hét (2013)


"Egy álom, egy álom. Minden csak álom."
Libba Bray: Lázadó angyalok

természetfeletti lények: boszorkányok, démonok

2013. július 24., szerda

Random természetfeletti - 30. hét (2013)


"Úgy döntöttem, türelmesebben tudok várni, ha fölállok. Így hát a nappaliban az összes bútort az egyik fal mellé sorakoztattam, mint a dilis tíz alattiak a karácsonyi tánchoz."
Jennifer Rardin: Harapnivaló

természetfeletti lény: vámpír

2013. július 21., vasárnap

Heti szösz - 29. hét (2013)


Heti idézet
"Nem volt még gyilkosság, amelyet ennyire és ilyen jó előre bejelentettek volna."
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Elkezdtem
Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Befejeztem
Benedek Szabolcs: A vérgróf - 4/5

2013. július 17., szerda

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Kiadás: Libri, 2012
Oldalszám: 478
Fülszöveg
Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.
A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség brutálisan meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban. 1910-et írunk: az Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Eközben furcsa vendék érkezik Budapestre: Saint-Germain grófja, akinek a történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni...

Vélemény
Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek a hangulata az erőssége. Egy számomra csak a történelemkönyvekből ismert korszakot ír le, azt is közelről, a hétköznapi emberek szemszögéből. Illetve az is érdekes, hogy bár 1910-ben játszódik, vagyis jóval a születésem előtt, de ugyanabban a városban, ahol élek, ezáltal közelebb érzem magamhoz a történetet. Szóval a kor és a helyszín választása tetszik, maga a stílus sem rossz. De beszéljünk a történetről és a szereplőkről is kicsit.
Elég lassan kezdődik el a sztori, és igazság szerint később se lesz szerintem olyan pörgős, de ezzel nem volt különösebb problémám. Azzal már inkább, hogy a szereplőket valahogy nem igazán tudtam megkedvelni, talán a gróf és Etelka állt a legközelebb hozzá, hogy szeressem őket. De a gróf valahogy túl távolinak tűnt, bár a róla szóló részeket mindig érdeklődéssel olvastam. Etelka meg olyan volt, hogy az elején szerettem, aztán nem, aztán elfogadtam olyannak, amilyen, de nem kedveltem meg újra. A többi szereplő meg olyan volt, hogy annyira azért nem dobtam tőlük hanyatt magamat. Persze mind emberiek voltak, de nem sikerült nekik túl sok érzelmet kiváltaniuk belőlem.
A másik nagy problémám a könyvvel, a vége volt. Félreértés ne essék, nem magával a végkifejlettel van problémám, hanem a mikéntjével. Valahogy úgy érzetem, hogy a könyv lassú tempójához képest egyszerre csak mindenre ott van a válasz, függetlenül attól, hogy eddig mit tudtunk, nem tudtunk, vagy sejtettünk ezekből a válaszokból. Nekem ez fura volt.
Ja, és amit még megemlítenék, hogy szerintem nem az a régimódi vámpíros történet. Mármint lassú, és egyáltalán nem olyan, mint a mai vámpíros történetek, szóval ha így vesszük, akkor inkább a régiekhez (pl: Drakula, Carmilla) hasonlít. Viszont az itt megjelenő vámpír személyisége véleményem szerint nem hasonlít az elődjeiéhez. Persze nem is az a dolga ennek a történetnek, hogy olyan legyen, mint a régiek, szóval ezzel nincs baj.
Amit még megemlítenék, hogy nem tervezem folytatni a sorozatot, mivel annyira azért nem nyerte el a tetszésemet a könyv, és szerencsére a cselekmény miatt se érzem égető szükségét a folytatásnak. Persze még akármi megtörténhet, de egyelőre így gondolom.

4/5 pont

Random természetfeletti - 29. hét (2013)


"Volt, aki hitt abban, hogy a Bánat Angyala régesrég a hópelyheket változtatta át hóvirággá, a tavasszal elsőként nyíló vadvirággá, hogy megvigasztalja azokat, akik átkelnek a tél vigasztalan földjén."
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány

természetfeletti lények: boszorkányok

2013. július 15., hétfő

Heti szösz - 28. hét (2013)


Megint lemaradtam saját magamhoz képest. De kiderült, hogy bár nyár van, mégis kevesebb az időm, mint eddig.

Heti idézet
"A józan ész nem statisztika dolga."
George Orwell: 1984
Elkezdtem
George R. R. Martin: Trónok harca
Paul „Coach” Wade: Fegyencedzés

2013. július 9., kedd

Kreatív nap - június (2013)


Kicsit megkésve, de most jövök a júniusban elmaradt Kreatív nappal, mégpedig azért, mert szeretnék majd egy másik bejegyzést is még júliusban.
Erre az alkalomra egy egyszerű kis könyvjelzőt hoztam nektek. Az alapja egy pompon elkészítése, amit most nem részleteznék külön, az alábbi linken megtaláljátok hogyan kell.
http://www.designmom.com/2012/10/the-perfect-gift-yarn-ball-bookmark/
A fonalat, amivel a pompom össze lesz kötve jó hosszúra kell hagyni, és akkor meg lehet csinálni belőle a könyvjelzőt. Nos, én ezt a könyvjelzőt kicsit módosítottam, mivel attól féltem, hogy magában a fonal kicsúszik a könyvből, és emiatt nem lesz jó a könyvjelző. A probléma orvoslására egy nagyon egyszerű módszert találtam ki, mégpedig azt, hogy a fonálból egy karikát csinálok és ezt húzom rá a könyvre a képeken látható módon. Ehhez annyit csináltam, hogy a hosszú fonalvéget visszahajtottam, és a fonal köré kötöttem egy csúszócsomót. Ezáltal kialakult egy hurok amibe belebújtatva a pompomot, szépen megmarad a könyvjelző a könyvön. A könyvjelzőt szorosabbra, vagy lazábbra lehet venni, a csúszócsomó mozgatásával, hiszen ezzel elérhetjük, hogy a hurok rövidebb, vagy hosszabb legyen. A fonal végét a csúszócsomó mellett elvágtam és kötöttem rá 2-3 sima csomót, hogy a fonal vége ne tudjon teljesen kicsúszni a csúszócsomóból. Ezáltal biztosítottam, hogy a könyvjelző ne jöhessen szét.
Remélem nektek is tetszik az ötlet, és örömötöket lelitek az új könyvjelzőben :)

Random természetfeletti - 28. hét (2013)


"A Behemót eközben felfalta a harmadik mandarint, aztán bedugta a mancsát egy csokoládétáblákból feltornyozott ravasz építménybe, kihúzta az egyik legalsó táblát, amitől persze az egész összedőlt, és bekapta a csokoládét, sztaniolburkolatával együtt."
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

természetfeletti lények: sátán, szellemek, boszorkányok, beszélő állatok, stb.

2013. július 8., hétfő

Heti szösz - 27. hét (2013)


Heti idézet
"Ugorj - és útközben lefelé növessz szárnyakat!"
Ray Bradbury
Elkezdtem
(Lisi Harrison: Rémparádé)
Sylvia Plath: Az üvegbura

Befejeztem
Lisi Harrison: Rémparádé - 3/5

2013. július 4., csütörtök

Lisi Harrison: Rémparádé

Fülszöveg
Kiadás: Egmont-Hungary, 2012
Eredeti cím: Monster High
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Oldalszám: 264
MELODY CARVER a jó levegő miatt költözik Salembe családjával. Hátrahagyja régi, ronda, tevepúpos orrát és asztmarohamait, és az új suliban végre ő is „jó csaj” lehet. Csak kár, hogy nagyon nem neki való ez a szerep. Ekkor azonban találkozik Jacksonnal, akinek, úgy tűnik, nem csak a külseje jön be – de lehet, hogy a srác sem az, akinek látszik… 
FRANKIE STEIN egész életét Salemben töltötte. Mind a tizenöt napot. Most elindul, hogy meghódítsa a gimit és a pasikat, de az embereknek valamiért nem jön be igazán a csaj zöld bőre, sem a nyakán lévő csavarok, de még varratok sem. Frankie tehát elrejti SZÖRNYű titkát és megpróbál beilleszkedni a „normik” világába – és ezzel nincs is egyedül… 
Melody és Frankie tudják, hogy a fura a menő. De vajon a gimiben a többiek elhiszik ezt nekik? 
Köszöntünk a Monster High-ban, ahol a csillogó felszín alatt még csillogóbb szörnyűségek rejlenek


Vélemény
A kezdeti nehézségek után, végül is egészen megkedveltem a könyvet. A történetnek alapjában véve pozitív a mondanivalója (fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen), amit jónak tartok, hiszen tinilányoknak íródott, nem árt ha az olvasnivalójuk pozitív hatással van rájuk. Frankie és Melody a két főszereplő szimpatikusak számomra, ami sokat dob a történeten. Ellenben Bekkaval, aki véleményem szerint teljesen be van kattanva. De a többi szereplőt is megkedveltem a történet során, szóval ezzel úgy összességében nem volt sok bajom. Már persze azt kivéve, hogy Frankenstein a nyomorék tudós volt, aki megalkotta a lényt, nem pedig maga a lény. Ez viszont feltevéseim szerint kisebb zavarhoz vezetett az írónő fejében, hiszen akkor mi legyen Frankie neve. Szóval úgy gondolom, hogy vagy az eredeti lény névtelensége miatt van rosszul előadva a sztori, vagy azért, mert az írónő is rosszul tudja. Ami véleményem szerint elég trehány dolog, mert ha szörnyekről akarnék könyvet írni, akkor az lenne az első, hogy jól utánanézek nekik, kezdve ezt például azzal, hogy elolvasom az eredeti történetüket. Hasonló problémám volt más szörnnyel/lénnyel kapcsolatban is, de ezt most nem fogom mindet kielemezni, csak megjegyzem, hogy utána lehetett volna nézni.
A másik nagy hátránya a könyvnek az, hogy túl sok benne a felesleges leírás, mármint arról, hogy ki milyen ruhát, cipőt, kiegészítőket hord, milyen az autója, min hallgatja a zenét, milyen telefonja van. Főleg a történet elején számomra ez nagyon zavaró volt, aztán ahogy haladtunk előre egészen megszoktam, és akkor már kevésbé zavart. Amikor ezt a dolgot megjegyeztem anyának, ő azt mondta, hogy vegyem számításba, hogy tinilányoknak szól, főként annak a korosztálynak/rétegnek, akiket bizony érdekel, hogy kin milyen ruha van, stb. Amiben lehet valami, de én asszem kinőttem belőle. Ettől függetlenül lehet, hogy elolvasom majd a sorozat további köteteit is, még majd meglátom.

3/5 pont

Random természetfeletti - 27. hét (2013)


"Fölösleges. Elvégre a lány gyilkosa tartja a cigarettát, amit szívok."
Charlie Huston: Félholtak

természetfeletti lények: vámpírok, zombik


2013. július 2., kedd

Polcomra került - június (2013)


Én kis bohó, majdnem elfelejtkeztem megírni a júniusi bejegyzést, szerencsére még egészen időben észbe kaptam. Megjegyzem a Kreatív nap így is elmaradt, mert vizsgaidőszakban alkotni se volt időm, így aztán nem tudtam miről írni se. Azért majd igyekszem orvosolni a problémát. De a témánál maradva, összegezném a júniusi kiadásaimat.
Jut eszembe nyárra könyvstopot határoztam el, úgyhogy ha csak nem kapok/nyerek valamit, akkor elmarad a júliusi és az augusztusi bejegyzés, mivel nem áll szándékomban könyvet venni. Persze majd még meglátjuk, mennyire tudok ellenállni a kísértésnek.

Vettem - könyvheti szerzeményeim
Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
Lőrinczy Judit: Ingókövek
Alice Hoffman: Galambok őrizői

Nyertem
Isaac Marion: Eleven testek

2013. július 1., hétfő

Heti szösz - 26. hét (2013)


Heti idézet
"Fele királyságomat egy doboz sörért!"
Jeanne-Marie Joel: Ne nyeld le szó nélkül!

Elkezdtem
(Jeanne-Marie Joel: Ne nyeld le szó nélkül!)

Befejeztem
Jeanne-Marie Joel: Ne nyeld le szó nélkül! - 5/5 pont