2013. május 31., péntek

Polcomra került - május (2013)


A hónapban egészen visszafogtam magam, és az akcióknak is ellenálltam, így összesen négy könyv került a polcomra. Mondjuk nem is baj, mert a polcomon sincs lassan több hely, meg így a vizsgaidőszakban legalább nincs olyan sok könyv, amit azonnal de hirtelen szeretnék elolvasni.

Vettem
Andrew Klavan: Ne szólj száj – a film után kíváncsi lettem a könyvre is és szerencsére antikváriumban megtaláltam
Margaret Mitchell: Elfújta a szél – szintén antikváriumból, mert most feltétlenül szükségem volt rá
Jonathan Cross: Veszett lelkek városa – már korábban is felkeltette az érdeklődésemet és egyik nap teljesen véletlenül megtaláltam akciósan egy könyvesboltban

Kaptam
Jeanne-Marie Joel: Ne nyeld le szó nélkül!

Random természetfeletti - 22. hét (2013)


"Ami odalent a kazamatákban történt (...) az hétpecsétes titok, úgyhogy természetesen az egész iskola tud róla"
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
(a kimaradt mondatrész a spoilermentesség jegyében nem került bele az idézetbe)

természetfeletti lények: varázslók, boszorkányok, kísértetek

2013. május 26., vasárnap

Heti szösz - 21. hét (2013)


Heti idézet
"Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba."
Jane Austen: A klastrom titka

Elkezdtem
(Kaljánamalla: Anangaranga)

Befejeztem
Kaljánamalla: Anangaranga - 4/5

2013. május 24., péntek

Kreatív nap - május (2013)


Nos, az a probléma, hogy még mindig tanulok, ami még legalább egy hónapig így lesz, úgyhogy nincs időm kreatívkodni. De hogy ne maradjon el a rovat eheti része hozok nektek egy kis kedvcsinálót. Ebben a hónapban kezdtem el horgolni, úgyhogy erről írnék egy rövid szösszenetet.
Mivel nincs a környezetemben horgolni tudó ember, illetve könyvem sem volt hozzá, ezért aztán a neten kerestem hozzá leírásokat, szerencsére elég gyorsan rá is találtam az alábbi oldalra: http://www.barkafonal.hu/shop/blog/horgolosuli-lecke1/ Ajánlom mindenkinek aki szeretne horgolni tanulni, szerintem jók a leírások, illetve nagy segítséget nyújtanak az elején a videók, hogy láthassuk is az adott mozdulatsort. Illetve a már horgolni tudóknak is ajánlom figyelmébe, van néhány igen ötletes leírás.
Egyelőre ugyan nem sok időm volt horgolni, de megmutatom az első alkotásom. Az alábbi figura Moxy, a Moxyland című könyvből. Nem volt hozzá külön mintám, képek alapján készítettem, úgy érzésre. Ugyan nem lett tökéletes, de az enyém.

2013. május 21., kedd

Random természetfeletti - 21. hét (2013)


"– Szalonképes vagy, Gemma. Ne feledd, hogy nem illik horkolni az operában. Rossz szemmel nézik.
– Ha sikerült ébren maradnom, amíg beszéltél, Tom, akkor nyugodj meg, ezzel sem lesz baj."
Libba Bray: Lázadó angyalok

természetfeletti lény: boszorkány

2013. május 20., hétfő

Heti szösz - 20. hét (2013)


Tudom, hogy kicsit késve, de tegnap este az internet nem hitt nekem, hogy én valóban meg akarom írni, úgyhogy inkább világgá ment. De most már szerencsére van, úgyhogy legalább most össze tudom foglalni az elmúlt hetemet olvasás szempontjából.

Heti idézet
"Nincs idő hosszú búcsúzkodásra. Nem hallottátok még, hogy a romantika meghalt?"
Andrea Cremer: A keresők
Elkezdtem
(Jane Austen: A klastrom titka)

Befejeztem
Jane Austen: A klastrom titka - 5/5 - várólistacsökkentős

2013. május 19., vasárnap

Jane Austen: A klastrom titka

Kiadás: Palatinus, 2003
Eredeti cím: Northanger Abbey

Fordító: Borbás Mária
Oldalszám: 226
Fülszöveg
Mint Jane Austen minden regénye, A klastrom titka is a férjfogás körüli mesterkedésekről szól, ám a szerző legendás iróniája ezúttal nemcsak a vidéki élet szereplőinek gyengeségeit veszi célba, hanem szellemesen kifigurázza a kor divatos horror-műfaját, az úgynevezett "gótikus regényt" is. A főszereplő, Catherine Morland pedig méltó társa a többi Austen-hősnőnek: Elizabeth Bennettnek, Emma Woodhouse-nak, Fanny Price-nak, a Dashwood nővéreknek és Anne Elliotnak.

Vélemény
Újabb Jane Austen, amit megint a film megnézése után olvastam. Bár belegondolva eddig az összeset hamarabb láttam, mint olvastam. Ettől függetlenül mindegyiket kivétel nélkül élveztem, többet között valószínűleg azért is, mert a megfilmesítések amiket láttam történet hűek voltak, ezért aztán azt kaptam amit vártam. Na meg aztán Jane Austen stílusa magával ragadó.
Ez a könyve kicsit eltért a megszokott stílustól, mivel itt kicsit ijesztőbbre veszi a figurát, némiképpen kifigurázva az akkor divatos gótikus regényt. Bár közelebbi ismereteim nincsenek ezekről a könyvekről, mint amennyit a történetből megtudhatunk róluk, de ettől függetlenül élveztem a történetet. 
Catherine, aki eleinte egészen naiv, a történet végére azért némiképpen felnő, eszesebb lesz, avagy kevésbé naiv, ki, hogy fogalmazza meg. Alapjában véve egy szerethető lány, bár helyenként tényleg rettentően naiv szegény, ami néhány alkalommal bizony kisebb bonyodalmakat is okoz.
A másik két fontos szereplője a történetnek Eleanor és Henry Tilney, húg és báty, akik közeli barátságba kerülnek a hősnőnkkel, és bizony az ismeretségüknek köszönhető Catherine jellemének fejlődése.
Megemlíteném még a Thorpe családot is, akik szintén megjelennek a történetben, viszont azzal szemben, hogy a Tilney testvéreket megkedveltem, a Thorpe testvéreket már a történet elején ki nem állhattam. Főként Johnt az arrogáns modorával, helyenként szívesen képen töröltem volna.
De a történetnek természetesen olyan a vége, amilyet egy Jane Austen könyvtől elvárunk, úgyhogy itt sem csalódtam. Illetve ismételten rájöttem, hogy miért is szeretem ezeket a regényeket. Alapjában véve romantikus könyvek, de szerencsére az írónő sosem fektet nagy hangsúlyt a végső egymásra találás utáni eseményekre, ezek alig néhány oldalt kapnak a könyv végén és én így szeretem.

5/5 pont - várólistacsökkentős

2013. május 16., csütörtök

Vizsgaidőszak...

Nos az a nagy helyzet, hogy jövő héten kezdődik a vizsgaidőszakom, illetve még van egy zh-m is hátra, úgyhogy nem igen van időm olvasni, főleg, ha idén tényleg szeretnék minden vizsgámon elsőre átmenni. Megjegyzem ez a bravúr az elmúlt 5 félév alatt még egyszer sem sikerült.
Persze nem mondom azt, hogy mostantól június végéig a blog és a könyvek közelébe se jövök, de valószínűsíthetően kevesebb véleményt fogok írni ebben az időszakban. Természetesen az állandó rovatokat megírom, mert azt kell, illetve ha a vizsgáim között kijutok a Könyvhétre, akkor arról is írok majd beszámolót. Addig meg drukkoljatok, hogy tényleg átmenjek a vizsgáimon és olvashassak :)

2013. május 15., szerda

Random természetfeletti - 20. hét (2013)


"– Hát, annyi szent, hogy ezeket nem Goethe írta – vélekedett Xemerius. – Többségük úgy hangzik, mintha néhány részeg összeült volna, hogy összehozzon valami rejtjelezett handabandát."
Kerstin Gier: Smaragdzöld

természetfeletti lények: időutazók, kísértetek, démon

2013. május 12., vasárnap

Heti szösz - 19. hét (2013)


Kicsit későn, de még szerencsére ma eszembe jutott, hogy nekem van hétvégére egy rovatom, amit még nem írtam meg, illetve most már igen.

Heti idézet
"Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla."
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Elkezdtem
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Befejeztem
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg - 5*/5

2013. május 11., szombat

Kívánságlista, avagy könyvek, amiket nagyon szeretnék

Nem olyan régen rendbe raktam a várólistámat, hogy azok a könyvek legyenek rajta, amiket valóban el szeretnék olvasni, lehetőleg a közeljövőben, szóval azért, hogy ténylegesen legyen értelme a várólistának. Mert az utóbbi időben nem egy olyan könyvbe futottam bele, amit elkezdtem, de nem volt ingerenciám befejezni, vagy azért mert nem volt hozzá hangulatom, vagy egyszerűen csak nem tetszett. Ezért aztán fogtam a várólistámat és szelektáltam, bőven volt mit, ugyanis sok könyv rákerült, mert elsőre megtetszett, aztán hónapokat eltöltött ott, de aztán elment tőle a kedvem. Azt hiszem ezentúl kicsit jobban megválogatom, hogy mi kerül listára. Megjegyzem így is van rajta elég könyv. 
De térjünk rá arra, amiért nekiálltam megírni ezt a bejegyzést, mégpedig a kívánságlistára, mert a várólista után ezt is rendbe szedtem kicsit. Avagy azt is lehet mondani, hogy lecsupaszítottam és alig található rajta valami, de ami azt illeti a pénztárcám már igazán megkövetelte ezt a lépést, no meg a könyvespolcomon se igen akad több hely. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezentúl semmi sem fog a kívánságlistámra kerülni, csak arra jutottam, hogy azt veszem meg, amit tényleg nagyon-nagyon szeretnék. Ezen apróból azt is megmutatnám, hogy jelen pillanatban mik ezek a könyvek. 

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma 
Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse? Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét? A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen. A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra. 
(Ad Astra) 

Ian McDonald: A dervisház 
Bomba robban egy isztambuli villamoson – egy átlagos nap, egy mindennapos merénylet a 2027-es év Törökországában, amely az Európai Unió legfiatalabb, legsokszínűbb, ugyanakkor legszegényebb tagja: Közép-Ázsia bazárja, a földgázkincsek kapuja, a nanotechnológiai fejlődés műhelye. Ez a robbanás azonban az Adem Dede téri dervisház minden lakójának életét felforgatja: a katasztrófákra fogadásokat kötő, nyugalmazott közgazdászprofesszorét, az országos földgázcsalással élete legnagyobb dobására készülő brókerét, a legendás, mézzé lett ember nyomába eredő régiségkereskedőét, a nanotechnológiai újítást eladni próbáló marketingesét, a szívbeteg kisfiúét és a házban bujkáló férfiét, aki a merényletet követően dzsinneket kezd el látni. Olyan veszély nyomára bukkannak, amely nem csak Törökországot, hanem Európa többi részét is fenyegeti... 
(Ad Astra) 

Greg Egan: Diaszpóra 
Íme, az árva! Olyan világba született, amely nem is valódi. Digitális lény, akit elmemagból növesztettek, semleges nemű, virtuális polgár szondák, műholdak és szerverek végtelen hálózatában, mely átszövi az egész Naprendszert a külső bolygóktól a Nap háborgó felszínéig. A XXI. századi Introdus óta az emberiség drasztikus változásokat eszközölt önmagán. A legtöbben a halhatatlanságot választották, csatlakoztak a poliszokhoz, tudatos szoftverekké váltak. Mások a gleiznerlét mellett döntöttek: eldobható, felújítható robottestekbe költözve nem vesztették el a kapcsolatot az erők és a súrlódás fizikai világával. Sokan közülük végleg elhagyták a Naprendszert fúziós meghajtású űrhajóikkal. És vannak, akik a végsőkig kitartanak. Ők a Föld sarában és dzsungeleiben hátramaradt húsvérek: egyesek álommajmokká sorvadtak, mások a tengerben lubickolnak vagy a levegőben repdesnek, a statikusok és a hídverők pedig élhető emberi sorsot próbálnak kovácsolni maguknak. A polgárok gondtalan nyugalmának azonban egy csapásra vége szakad, amikor egy nem várt katasztrófa éri a húsvéreket, mely arra enged következtetni, hogy a poliszok jövőjét a természet törvényeinek fittyet hányó, bizarr asztrofizikai folyamatok fenyegetik. Így hát az árva polgárok és húsvér menekültek egy csoportjával karöltve nyomába ered a tudásnak, amely egyedül szavatolhatja a biztonságukat... 
(Ad Astra) 

Scott Westerfeld: Leviatán 
Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik. Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra. Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől. Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a légierőnél. Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek. Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború. 
(Ad Astra) 

Isaac Marion: Eleven testek 
R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla. 
Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük. 
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni... 
(Libri) 

Tisztán látszik, hogy újabban eléggé rákattantam az Ad Astra kiadóra, de hát mit mondjak, jó könyveik vannak, meg aztán az is sokat számít, hogy eddig nem igen olvastam sci-fit, de most igen, és megtetszett a műfaj.

2013. május 9., csütörtök

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg


Fülszöveg
Antoine de Saint-Exupéry – barátainak Tonio vagy Saint-Ex – gyerekkorában biciklivel akart repülni. Később tengerész szeretett volna lenni. Aztán mégis pilóta lett és híres író. Végül repülővel a tengerbe veszett. Vagy elrepült a B-612-es kisbolygóra, az aranyhajú kisfiú után, akivel a sivatagban találkozott. az is lehet, hogy visszatért oda, a csillagok közé. A földön gróf volt, de ezzel sohasem törődött, hiszen kockafejű melák létére alighanem maga volt a kis herceg. 
Ő látogatta meg a királyt, az iszákost, az üzletembert, a lámpagyújtogatót, ő szelídítette meg a rókát, neki volt egy virága és három vulkánja, amelyeket hetenként megtisztított. S ő nevet azóta ránk minden csillagról, ha könyvet olvasunk.

Vélemény
Nem elsőre olvasom már A kis herceget, de még mindig szeretem és még mindig meg tud hatni. Mikor először olvastam általánosban, akkor – így visszanézve – sok mindent nem értettem meg belőle, de szerettem a történetet. Aztán tavaly újraolvastam és egészen mást jelentett, mint eddig. Most pedig ismételten elolvastam, mert szeretem.
Először is mesélnék a kis herceg karakteréről, aki szerintem a világirodalom egyik legszerethetőbb figurája. Mikor először találkozunk vele, szeretne egy  bárányt, ami egy igazán aranyos momentuma a könyvnek véleményem szerint.
Aztán a történet során szép lassan megismerjük, látjuk, ahogy gyermeki szeme felfedezi a dolgokat, megérti azt, amit eddig nem és megtanulja mit jelent szeretni. Vele együtt tanuljuk meg, vagy fedezzük fel újra mi is ezeket a dolgokat. Mert az emberek, a fölnőttek sok mindent elfelejtenek, nem tarják fontosnak azokat a dolgokat, amik igenis fontosak.

SPOILER

Ezzel térjünk is rá a történet két másik jelentős szereplőjére a kis herceg rózsájára és a rókára. A rózsa az, akihez a kis herceg mindenekfelett hűséges, mégis megszökik tőle, mert nem tudja, hogy mennyire fontos ő valójában a virágnak.
"Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem a gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna."
A róka pedig az, aki megtanítja a kis hercegnek azt, amit sokan elfelejtettek:
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Azt hiszem, hogy mégiscsak ő a kedvenc karakterem a történetben, mert sikerült megfogalmazni azt a gondolatot, ami ugyan nagyon igaz rám, de sosem sikerült ennyire szépen elmondanom.
"– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."
SPOILER VÉGE

Igazság szerint kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy nem tudok a könyvről egészen értelmes véleményt írni, de azt hiszem ezekből az apró dolgokból és az idézetekből kiderül, hogy megéri elolvasni. Egy igazán kiváló történet az emberekről az embereknek, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy törődjünk egymással. Azt hiszem legalábbis, de talán ennél jóval többre, csak én ezt nem tudom elmondani.

5*/5 pont

2013. május 6., hétfő

Random természetfeletti - 19. hét (2013)



"– Jól vagy? – kérdezte Stephanie.
– Ó, remekül bántak velem – bólintott a detektív. – A kínzásokat leszámítva, persze. Viszont volt időm gondolkodni. Tudom, hol a kulcs."
Derek Landy: Skrupulus Fondor

természetfeletti lények: boszorkány, varázsló, vámpír, bábok

2013. május 5., vasárnap

Heti szösz - 18. hét (2013)


Heti idézet
"Mert a dolgok csak akkor léteznek, ha dokumentálják őket, ha van képi bizonyíték."
Lauren Beukes: Moxyland
Elkezdtem
Lauren Beukes: Zoo City
(Takahasi Cutomu: Élni)
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Befejeztem
Karen Thompson Walker: Csodák kora - 5/5
Takahasi Cutomu: Élni - 5/5

2013. május 4., szombat

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Fülszöveg
Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.

Vélemény
Nagyon érdekesnek tartom a könyvet, bár véleményem szerint nem nevezhető a szokványos értelemben regénynek. Mármint abból a szempontból, hogy cselekménye nem igazán van. Leginkább egy krónikának mondanám a Föld pusztulásról.
A történet elején kapunk egy fiatal lányt és egy pusztulásnak induló világot. Maga a történet nem Juliáról szól, hanem inkább arról, hogy ebben a világban hogy viselkedik a társadalom és az egyes emberek. Milyen felnőni ebben a világban, illetve arról is, hogy úgy egyáltalán milyen felnőni.
"Csak hevert az ágyon a szobájában, zavarodottan, csalódottan, mint egy utazó, akit erőszakkal hazahoztak egy egzotikus világból, ahol megtalálta a lelki nyugalmát."
Azt is megemlíteném, hogy szerintem ez a történet az olvasása által kiváltott érzelmek, hangulatok miatt annyira jó. Szóval érdekes könyv, megéri elolvasni.

5/5 pont