Pavel Bazsov: A Rézhegyek Királynője

Kiadás: Móra, 1980
Fordító: Rab Zsuzsa
ISBN: 9631119491
Oldalszám: 264
Értékelés: 5/5

Mint minden igazi nagy mesemondónál, Bazsov történeteiben is csodálatosan keveredik valóság és mese ; a drágakövet bányászó és faragó Danyiluska történetei és a Rézhegyek Királynőjének titokzatos varázslatai, a hegyek alatti drágakövek kertje, lidércek bolygó fényeitől csillogó mocsarak, erdők, drágaköveket rejtő bányák tárnái. Semmihez nem hasonlítható, különös világ ez, amelyet Bazsovnál jobban nem ismer senki.

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Kiadás: Móra, 2011
Eredeti cím: Rotkäppchen muss weinen
Fordító: Győri Hanna
Oldalszám: 184

Fülszöveg
Malvina látszólag olyan, mint a többi kamasz lány: pimasz, dühös, akaratos. A családja szerint ez csak átmeneti állapot, biztosan kinövi majd. Még a legjobb barátnője sem sejti, hogy Malvinát súlyos titok nyomasztja. Egy gyermekkori titok, amelyet el akar temetni magában. De hiába. Malvina a péntek délutánt a nagyapjánál tölti, aki váratlanul megcsókolja őt. És a csók felidézi benne a múltat: egy zsarnok férfi, egy gyenge asszony és egy áldozatul esett kislány történetét. Malvina nem akar többé nagyapához menni. A családjára nem számíthat, egyedül kell szembenéznie azzal, ami történt vele. Beszélnie kell a múltról, bármilyen nehéz is, ez az egyetlen esély arra, hogy felemelő véget érjen ez a felkavaró történet. Szerencsére Malvinának akadnak védőangyalai, és a szerelem is rátalál.

Vélemény

Még mindig nem tudom, hogy mit is mondjak erről a könyvről. Egyrészről igaz az, hogy a témaválasztása nem könnyű, valamint az is, hogy az írónő szépen szerkesztette meg a történetet. Tetszik, ahogy Malvina az új élmények hatására felidézi a régi emlékeket, a jókat és rosszakat egyaránt, és az, hogy vannak amik némiképpen átértékelődnek benne. Viszont annyira nem fogott meg a történet, és tudom, hogy nehéz egy ilyen témáról beszélni, kíváncsi is voltam a könyvre, de valahogy többre számítottam. Ha a témáját nem tekintjük, akkor lényegében véve átlagosnak mondható történet, nem rossz, de elég egyszer elolvasni. 

SPOILER!!!

Valahogy nem éreztem át eléggé Malvina helyzetét, valószínűleg azért is, mert nem tudom elképzelni, hogy a családja ennyire ne álljon mellette. A testvéreivel jóformán semmilyen kapcsolata nincs, bár a végén Anne-val való viszonya javulni látszik. Paul viszont csak addig van mellette, amíg minden rózsás, aztán otthagyja. A szüleiről nem is érdemes beszélni. A nagyanyjára meg mérhetetlenül mérges vagyok. Mert az egy dolog, hogy a nagyapja viselkedése minősíthetetlen, de az, hogy a nagyanyja tulajdonképpen még a nagypapa keze alá  is dolgozik, az szerintem felháborító. Mert egy kislány nem feltétlenül tudja eldönteni, hogy mi a rossz, és mi a jó. Lehet, hogy érzi, hogy az adott dolog rossz, de a saját családjában mégiscsak megbízik, azt gondolja, hogy ők nem bántanák ok nélkül. A nagymama viszont pontosan tudja, hogy mi történik, és mégis hagyja, ez azért kiakasztott a könyvben.

Akiket szerettem: Bitschek néni és Zakó. Mert a hatásukra Malvina elkezdett megnyílni a világ felé, és a segítségükkel leküzdötte a démonait. Úgyhogy végeredményben pozitív a történet vége.

SPOILER VÉGE!!

4/5 pont - várólistacsökkentős

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Fülszöveg

Antoine de Saint-Exupéry – barátainak Tonio vagy Saint-Ex – gyerekkorában biciklivel akart repülni. Később tengerész szeretett volna lenni. Aztán mégis pilóta lett és híres író. Végül repülővel a tengerbe veszett. Vagy elrepült a B-612-es kisbolygóra, az aranyhajú kisfiú után, akivel a sivatagban találkozott. az is lehet, hogy visszatért oda, a csillagok közé. A földön gróf volt, de ezzel sohasem törődött, hiszen kockafejű melák létére alighanem maga volt a kis herceg. 

Ő látogatta meg a királyt, az iszákost, az üzletembert, a lámpagyújtogatót, ő szelídítette meg a rókát, neki volt egy virága és három vulkánja, amelyeket hetenként megtisztított. S ő nevet azóta ránk minden csillagról, ha könyvet olvasunk.

Vélemény

Nem elsőre olvasom már A kis herceget, de még mindig szeretem és még mindig meg tud hatni. Mikor először olvastam általánosban, akkor – így visszanézve – sok mindent nem értettem meg belőle, de szerettem a történetet. Aztán tavaly újraolvastam és egészen mást jelentett, mint eddig. Most pedig ismételten elolvastam, mert szeretem.

Először is mesélnék a kis herceg karakteréről, aki szerintem a világirodalom egyik legszerethetőbb figurája. Mikor először találkozunk vele, szeretne egy  bárányt, ami egy igazán aranyos momentuma a könyvnek véleményem szerint.

Aztán a történet során szép lassan megismerjük, látjuk, ahogy gyermeki szeme felfedezi a dolgokat, megérti azt, amit eddig nem és megtanulja mit jelent szeretni. Vele együtt tanuljuk meg, vagy fedezzük fel újra mi is ezeket a dolgokat. Mert az emberek, a fölnőttek sok mindent elfelejtenek, nem tarják fontosnak azokat a dolgokat, amik igenis fontosak.

SPOILER

Ezzel térjünk is rá a történet két másik jelentős szereplőjére a kis herceg rózsájára és a rókára. A rózsa az, akihez a kis herceg mindenekfelett hűséges, mégis megszökik tőle, mert nem tudja, hogy mennyire fontos ő valójában a virágnak.

"Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem a gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna."

A róka pedig az, aki megtanítja a kis hercegnek azt, amit sokan elfelejtettek:

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

Azt hiszem, hogy mégiscsak ő a kedvenc karakterem a történetben, mert sikerült megfogalmazni azt a gondolatot, ami ugyan nagyon igaz rám, de sosem sikerült ennyire szépen elmondanom.

"– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."

SPOILER VÉGE

Igazság szerint kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy nem tudok a könyvről egészen értelmes véleményt írni, de azt hiszem ezekből az apró dolgokból és az idézetekből kiderül, hogy megéri elolvasni. Egy igazán kiváló történet az emberekről az embereknek, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy törődjünk egymással. Azt hiszem legalábbis, de talán ennél jóval többre, csak én ezt nem tudom elmondani.

5*/5 pont

A kedvenc pöttyös

Hú, szóval arra gondoltam, hogy mivel igazán nagyon szeretek könyvet olvasni, ezért aztán leírom a véleményemet a könyvekről, amiket olvastam.

Elsőként a kedvenc pöttyös könyvemet elemezném kicsit bővebben. Igazság szerint egészen érdekes, mert ez a könyv egy sorozat negyedik része, amit még nagyon régen kaptam, és azóta se sikerült a többi részét megszerezni, de véleményem szerint így is tökéletesen érthető a történet.

A szóban forgó könyv Gaby Schuster Nina és Nicki sorozatának negyedik része, ami a Négy jó barát címet viseli. A történetet az iskola folyosóján kezdődik, ahol a két elválaszthatatlan barátnő, Nina és Nicki éppen az új osztálynévsort szemrevételezi a tanév kezdés előtti utolsó napon. Hamarosan pedig megjelenik Mark, Nicki unokabátyja és Nina titkos szerelme, nem sokkal később pedig színre lép még egy fiú, Fabian, aki Ninában ellenszenvet, Nickiben pedig vonzalmat ébreszt, ezzel megingatva a két barátnő felhőtlen viszonyát. Mindemellett Ninában ott van a félsz, hogy ha összejön Markkal, akkor azzal elárulja Nickit, aki szintén nagyra tartja a fiút. Szóval itt is megy a kombinálás összevissza, amire én azt szoktam mondani, hogy tessék odamenni hozzá és beszélni vele, nem pedig azon elmélkedni, hogy vajon mit gondol, érez az illető, mert annak semmi értelme. Hála az égnek, végül Nina is veszi a lapot (az anyukája is hasonló véleményem van, mint én), és beszél először Markkal (bár ebben a beszélgetésben Mark az, aki először színt vall), aztán legjobb barátnőjével is. Ami pedig még fontosabb és igazán Nina javára írható, hogy mikor belátja, hogy hülyeségeket csinált, mondott, akkor nem duzzog magában, hanem megpróbálja kiküszöbölni korábbi hibáit, illetőleg segítséget kér, ha nem tudja a problémáit egyedül megoldani. Természetesen kiderül a történet során az is, hogy Fabian nem is olyan szörnyeteg, mint azt Nina gondolja, illetőleg az is, hogy a Mark iránti vonzalma nem egyoldalú. Úgyhogy a történet végén két pár áll előttünk: Nina és Mark, valamit Nicki és Fabian, és bár Nina és Fabian korántsem nevezhető puszipajtásnak, a négy fiatal között mégis jó baráti, avagy több, mint baráti viszony alakul ki a történet végére, amint az el is várható egy pöttyös könyvtől.

Az események általában egy külső szemlélő szemszögéből vannak leírva, viszont az írónő emellett gyakran részletezi ki Nina érzelmeit, gondolatait, ezáltal a négy főszereplő közül még jobban kiemelve őt. Úgy érzem az írónőnek sikerült elég valósághűen ábrázolni a tizenévesek problémáit, az első bizonytalan szerelmeket, a testvérek hétköznapi csetepatéját. Nem azt mondom, hogy súlyos és pontos jellemrajzok olvashatóak a könyvben, csupán könnyed leírások, amik kiválóan illenek a könyv stílusához, hiszen ez nem egy világmegváltó regény, hanem egy kedves kis történet.

Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon aranyos történet, annak idején mikor először olvastam (jó tíz éve), akkor is nagyon tetszett, de még most is jó elmerülni a tizenéves szerelmek és barátságok apró-cseprő bajaiban, felidézve velük a saját gimis éveimet. Nem véletlenül a kedvenc pöttyös könyvem.