2013. április 30., kedd

Random természetfeletti - 18. hét (2013)


"Nyilvánvalóan elfelejtette, hogy egyszer már levágtam a haját körömollóval, aminek eredményeképpen úgy nézett ki, mint egy újszülött keselyűfióka. Én hétéves voltam, ő négy."
Kerstin Gier: Rubinvörös

természetfeletti lények: időutazók, kísértetek

2013. április 28., vasárnap

Heti szösz - 17. hét (2013)


Heti idézet
"Mert kisüt a nap, majd holnap. S olyan lesz a világ, mint egy szép, nagy sütemény"
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
Elkezdtem
(Lauren Beukes: Moxyland)
(Térey János: Asztalizene)
Karen Thompson Walker: Csodák kora

Befejeztem
Lauren Beukes: Moxyland - 5*/5
Lara Parker: Éjstötét árnyék 2. - 4/5
Térey János: Asztalizene - 5/5

2013. április 26., péntek

Polcomra került - április (2013)


Hú, ugyebár most volt a Könyvfesztivál, én meg szülinapomra kaptam pénzt, amit azóta még nem költöttem el, úgyhogy itt volt a lehetőség. Főleg, hogy egyébként is azzal a felszólítással kaptam, hogy vegyek belőle könyvet. Végül nem egy új könyv került a polcomra, úgyhogy úgy döntöttem áprilisra elég volt ennyi, ezért is szántam rá magam arra, hogy most megírjam a Polcomra került áprilisi számát.

Cseréltem
Chuck Palahniuk: Halálkultusz - egy molylánnyal cseréltem Az üvegház című könyvért

Vettem
Torey Hayden: Szellemlány - régóta kívánságlistás volt
Raana Raas: Csodaidők 1. – Az ogfák vöröse - akciós volt Könyvfeszten
Raana Raas: Csodaidők 2. – Kiszakadtak - szintén

Kaptam - az alábbi könyveket a Könyvfeszten vettem a szülinapi pénzemből
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Lauren Beukes: Zoo City
Lauren Beukes: Moxyland

2013. április 24., szerda

Lara Parker: Éjsötét árnyék 2. - Salem kísértete


Fülszöveg
Barnabas Collins két évszázadon keresztül a vámpírok hátborzongató és magányos életét élte – egészen mostanáig. Most azonban dr. Julia Hoffmann segítségével megpróbál visszatérni a normális életbe. A collinsporti családi birtokon tengeti eseménytelen mindennapjait, egészen addig, míg meg nem ismeri az Öreg Ház új tulajdonosát. Vajon miért emlékeztet Antoinette olyan kísértetiesen egykori szerelmére? És vajon miért gyötrik megmagyarázhatatlan rémálmok a nő lányát, Jacqueline-t? A kérdések visszavezetnek a XVII. századi Salembe, az egykori hírhedt boszorkányperek helyszínére. Miközben Barnabas próbálja kideríteni, miféle átok ül rajta és egész nemzetségén, egy új fenyegető veszéllyel is szembe kell néznie: Collinsport sűrű erdeiben felbukkan egy másik vámpír…

Vélemény
Ez a rész korántsem tetszett annyira, mint ez első rész. Nem azt mondom, a stílusa még mindig magával ragadó az írónőnek, csak valahogy a történet kevésbé érintett meg, vagy talán a szereplők. Azt hiszem az is zavart némiképp, hogy túl sok szerep jutott Barnabasnak, akit nem szívleltem meg az első rész során, és bár a másodikban kevésbé bosszantott, de megkedvelni most se sikerült igazán. Ezenkívül Miranda története bár érdekes volt, de úgy gondolom, hogy nem kapott elég nagy hangsúlyt a könyvben, valahogy kevés volt számomra, sokkal többet szerettem volna róla olvasni ahelyett, hogy Barnabas szenvelgéseiről olvassak, ami különösen a könyv elején nem igazán nyerte el a tetszésemet. 
Összességében azt mondanám, hogy nem volt rossz, de többet vártam tőle, valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy az első rész nagyon tetszett és azzal az elvárással indultam, hogy ez a könyv is olyan lesz.

4/5

Lauren Beukes: Moxyland

Fülszöveg
Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Vélemény
Nos, először is megdicsérném az Ad Astra kiadót, nagyon jól néz ki a könyv borítója, meg úgy összességében igényes a kiadás, többek között ezért is érzetem úgy, hogy muszáj megvennem a könyvet. Pedig először egyébként féltem, hogy megvettem, mert bár nem ódzkodom különösebben egyik műfajtól sem, de valamiért sci-fi eddig nem igen került az olvasmányaim közé. Azt hiszem ez most meg fog változni.
Hétfőn reggel suliba menet kezdtem el a könyvet és egészen magával rántott a pörgése, alig tudtam letenni, és nem is igen akartam. Régen olvastam ennyire igazán pörgős könyvet, nem mintha minden könyvnek ilyennek kéne lennie, de most jól esett, egy adrenalinbomba volt. Magukkal sodortak az események, és ami azt illeti a szereplőket is megkedveltem. Bár Tendeka nem lett a kedvencem, de a másik három főhős elnyerte a tetszésemet. Mondjuk igaz, ami igaz, Kendra néha túlságosan naiv volt, de ennyi még belefért. Lerato volt az erős nő, aki nem hagyja magát és ez tetszett. Toby pedig némiképp antihős volt, aki minden nőt megkap és utána ejti is őket és megvallom annak ellenére, hogy néha képen töröltem volna, az én fejemet is elcsavarta. Szóval ők voltak a főhőseink, most pedig lássuk az eseményeket. Elkezdtek történni a dolgok, megismertük a szereplőkkel együtt a tetteiket, a céljaikat is. Ahogy a történet száguldott előre egyre durvább lett az egész, aztán eljött a befejezés. Nem volt semmi kis finom utalás a végkifejletre, egyszer csak ott volt és kegyetlenül kisemmizett.

5*/5 - újabb kedvenc

2013. április 23., kedd

Random természetfeletti - 17. hét (2013)


"- Benne van a munkaköri leírásomban, hogy át kell vinnem téged a küszöbön - emlékeztetett."
Stephenie Meyer: Hajnalhasadás

természetfeletti lények: vámpír, vérfarkas

2013. április 21., vasárnap

Heti szösz - 16. hét (2013)


Heti idézet
"Mormogj csak, friss vizű patak, az álombéli völgyben. Ezen a ponton, ahol húsz-harminc méterről aláhullhatsz az elképedt sziklák simaságára, nem véletlenül helyezett az emberi kéz a magasban egy aprócska papírmasé kilátót.
Oda könyökölt ki a romantika, egy antológiával a kezében."

Louis Aragon: Irene puncija
Elkezdtem
(Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés)

Befejeztem
Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés - 5/5 - várólistacsökkentős

Élménybeszámoló - Könyvfesztivál 2013

Nos, túl vagyok az idei Könyvfesztiválon, bár maga a fesztivál még tart, de én úgy döntöttem, hogy összesen egy napom van rá, mert még tanulnom is kéne.
Szombaton majdnem ott voltam a reggeli nyitásnál, mert nagy szerencsémre anya bevitt kocsival, mert egyébként is ment be a városba. Reggel első dolgom volt, hogy mentem a molyos standhoz, szereztem könyvjelzőket (a régiből is, mert eddig még nem volt), kitűzőt, meg leadtam a versemet. Aztán átmentem a D épületbe nézelődni (annyian voltak a Könyvmolyképzős standnál, hogy végül letettem arról, hogy ott bármit is megnézzek, bár egyébként is csak a Napos oldal érdekelt, de arról egyelőre lebeszéltem magamat). Viszont megtaláltam az Animusnál a Csodaidők első két részét összesen egy ezresért, úgyhogy bár nem volt betervezve, de hazajöttek velem. Még megvettem az Átmeneti üresedést is, de azt csak ismerősöknek, bár erősen valószínű, hogy kölcsön is fogom kérni majd tőlük, mert megvenni nem merem, de azért kíváncsi vagyok rá. Fél tizenkettőkor találkoztam egy mollyal egy könyvcsere erejéig, aztán még egy kicsit üldögéltünk a napon és beszélgettünk. Ezek után bóklásztam és találkoztam ismerőssel is, majd beültem a Könyvmolyképzős előadásra, mert volt egy fölös órám, érdekes volt, jó hangulatban telt el.
Kettőkor úgy gondoltam, hogy legalább megnézem a molyos találkozót, végül tényleg csak annyira volt időm, hogy megmutassam magam, mert utána megérkezett barátom és vele is meg kellett nézni mindent. Ekkor még vettem három könyvet az Ad Astranál (Marija Morevna és a Halhatatlan, Zoo City, Moxyland), aztán még elmentünk enni, sétáltunk, végül pedig hazamentünk. Szerencsére akkorra végeztünk, mikor anya, úgyhogy hazafelé is kocsival mentünk, aminek kifejezetten örültem azok után, hogy majdnem az egész napot sétával töltöttem és volt négy könyv a táskámban (a három keményborítós könyv barátoméba vándorolt, hogy ne kelljen annyit cipelnem).
Szóval nagyon jó volt maga a fesztivál is, meg ráadásként szép idő is volt, úgyhogy örülök, hogy kimentem.

2013. április 19., péntek

Kreatív nap - április (2013)


Nos, eljött egy újabb Kreatív nap ideje. Mivel ezen a héten van a Könyvfesztivál a Moly.hu hirdetett egy Fess verset! nevezetű programot, melynek keretében egy verset kellett írni, festeni.
Nekem se ötletem, se kedvem nem volt ahhoz, hogy egy keretet díszítsek ki, ellenben eszembe jutott az az ötlet, hogy a versemet festhetném akár egy kőre is. Szerencsére találtam is elég nagy lapos követ ehhez a művelethez.
A követ először sima aranyszínű akril festékkel kentem le, hogy legyen egy világos alapszíne, amin aztán jól látszik a fekete felirat. Utána a feliratot és a kacskaringós mintát készítettem el, ehhez sima fekete tus festéket használtam. Bár nem lett tökéletes, itt-ott megfolyt a festék a rücskös felületen, de azért szerintem jól sikerült. Ezek után simán lekentem lakkal, hogy biztos, ami biztos legyen rajta egy védőréteg. Utólag kiderült, hogy jobb is volt, mert még a lakkal is sikerült egy kicsit elkennem a tust, pedig szerintem már eleget száradt, így viszont legalább már biztos a kövön marad a minta.
A vers természetesen saját, tudom, hogy nem egy nagy mű, viszont úgy gondolom, hogy sikerült megragadnom vele azt az érzést, amit szerettem volna.

2013. április 16., kedd

Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés


Fülszöveg
Calla mindig is szerette a harcot, de a végső küzdelemben nem csak a csatatéren kell helytállnia. Úgy dönt, hogy megmenti Rent, ám emiatt Shay féltékeny lesz. Callának gondoskodnia kell az öccséről, Anselről is, akit árulónak bélyegeznek. Bizonyítania kell, hogy méltó az alfa névre, és számtalan veszéllyel szembenéznie, hogy falkájával és a keresőkkel egyszer s mindenkorra megszabadítsák a világot a vigyázók mágiájától. Végül azt is el kell döntenie, mihez kezdjenek a háború után – feltéve, hogy túlélik.

A New York Times bestsellerlistás szerzője, Andrea Cremer regénye, a Nightshade-trilógia utolsó kötete az elsőtől az utolsó oldalig lebilincseli az olvasót, méltó befejezése a nagyszerű sorozatnak.

Vélemény
Hú, ami azt illeti még mindig nem tudom, hogy miért vártam ennyit a sorozat bejező kötetével, de már a várólistacsökkentős listára is felkerült, hogy még több motivációm legyen az elolvasására. Aztán vasárnap este nekiálltam a könyvnek és ma befejeztem. Gondolhatjátok, hogy nem azért volt, mert annyira nem tetszett, hogy túl akartam lenni rajta, hanem inkább az ellenkezője történt. Hm, de a lényegre térve, nagyon jó volt. Maga a sorozat is jó volt, tetszik maga a világ, amit az írónő megalkotott, amit hozzáadott a mi világunkhoz. Ami azt illeti én Calla-t is kedveltem, bár az első részben annyira nem lopta be magát a szívembe, főleg, hogy nekem mindig is inkább Ren jött be, mint Shay. De a harmadik részben, már megértettem, hogy miért volt a sok vívódás a két fiú körül, mivel a harmadik részben végre sikerült az írónőnek jól megragadnia Calla érzelmeit, amitől sokkal elfogadhatóbb volt az, hogy ilyen sokáig húzza a végső döntést. 
A másik, ami nagyon tetszett a befejező kötetben, hogy sokkal több volt benne a kaland, a harc, mint az előző részekben, jóformán ebből állt az egész könyv. Kivéve amikor mindenki összejött mindenkivel, mert ez már csak így szokott lenni, bár van benne valami, mert végül is a nagy csatára készülnek ami mindent eldönt, érhető, hogy van bennük némi halálfélelem ami felszínre hozza az érzelmeiket. 
Végül pedig a végső csavar is érdekesre sikerült, bár meglepő volt, (legalábbis én nem gondoltam volna, hogy ez lesz,) de egyúttal logikus is volt és ez nagyon tetszett benne.

5/5 - valóban méltó befejezése a sorozatnak, várólistacsökkentős

Random természetfeletti - 16. hét (2013)


"A városban, a városban
Kilenc boszorka van,
Három posztóban,
Három rongyokban,
Három selyemben, bársonyban..."
Celia Rees: Bűbájos Mary

természetfeletti lény: boszorkány

2013. április 14., vasárnap

Heti szösz - 15. hét (2013)


Heti idézet

"Az ajtó a fantáziátlan emberek menedéke."

Derek Landy: Skrupulus Fondor

Elkezdtem
(Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete)

Befejeztem
Simon Tamás: Vérmacska - 3/5
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete - 4/5

Könyvfesztiválra készülve

Nos, mindjárt itt lesz a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A tavalyi évet kihagytam, úgyhogy idén mindenképpen elmegyek, már meg is van beszélve, hogy velem jön barátom, illetve majd tervben van egy találkozó molyokkal is. De ebben a bejegyzésben nem erről, hanem a könyvekről szeretnék egy kicsit írni. Ugyebár nagynénéméktől pénzt kaptam szülinapomra azzal a címszóval, hogy könyvre szánták, csak gondolták inkább válasszam ki én azokat a könyveket. Ebből kifolyólag szét is néztem a friss megjelenések, illetve a kívánságlistám tájékán, valamint az Ad Astra kiadó honlapján is, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nagyon tetszenek a könyvborítóik és bár a sci-fi nem a kedvenc műfajom, de a fantasyért odavagyok.
De akkor lássuk a könyveket, amiket kinéztem:

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.
(Ad Astra)




Lauren Beukes: Zoo City
Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel. Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak.
(Ad Astra)

Matthew Quick: Napos oldal
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre bíztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
(Könyvmolyképző, könyvfesztiválra jelenik meg)

Nos végül ez a három könyv lett a kiválasztott, de feltehetően ezekből is csak kettőt fogok hazahozni és egyre inkább hajlok az Ad Astra könyvei felé, bár nem friss megjelenések, de bennem most ért meg az elhatározás, hogy szükségem van rájuk. De majd meglátom, hogy mi lesz még belőle, leginkább azért megyek úgy, hogy van bennem valamiféle elhatározás, hogy ne céltalanul bolyongjak és megvegyek mindent, ami megtetszik. Meg aztán mikor legutóbb csak úgy bementem a könyvesboltba és jóformán találomra vettem könyvet, akkor nagyon rosszul jártam vele, úgyhogy azóta inkább utánaolvasok a véleményeknek, beleolvasok a könyvekbe, ha van rá lehetőségem. Utóbbi két könyvvel ezeket megtettem és egyre jobban érdekelnek.
Illetve még lesz egy könyv, amit biztosan hazahozok a könyvfesztiválról: Chuck Palahniuk Halálkultusz című regénye, amit a könyvfesztiválon fogok elcserélni egy mollyal, és így teljes lesz a Palahniuk részleg a polcomon.

2013. április 9., kedd

Cat Clarke: Összekuszálva


Fülszöveg
Egyre csak ugyanazok a kérdések zakatolnak a fejemben:
Mit akarhat tőlem ez a srác?
Hogy hagyhattam, hogy ez történjen?
VAJON MEG FOGOK HALNI?
A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda. Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderült, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétközpani. Egy dolog azonban hiányzik
Gracenek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?
Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

Vélemény
Hm, akkor kezdjük el, mondjuk az elején, mert az olyan kézenfekvő. Az elején kapunk egy lányt egy fehér szobában, akinek fogalma sincs, hogy hogyan került oda. Ezért aztán szép lassan leírja az emlékeit, az elejétől a végéig, és ahogy haladunk szép lassan kibontakozik a történet, fény derül a miértekre és minden lappangó titokra. Nekem nagyon tetszett a történet, bár nem egy vidám sztori, mivel a főszereplő, Grace elég súlyos lelki problémákkal küszködő tinédzser, de úgy gondolom, hogy hiteles a karaktere. Már az elején megkedveltem Grace-t, bár sok esetben nem értettem egyet azzal, amit tett, de megértettem, mert megvolt rá az oka és nem ismert más megoldást. A barátja Nat már korántsem lopta be magát a szívembe, valahogy nem volt az igazi, ugyanakkor érthető Grace ragaszkodása, hiszen végre úgy érzi kell valakinek. Sal, a legjobb barátnő szintén fura volt, jobban megkedveltem Sophie-t, holott ő alig szerepelt a történetben, mégis úgy éreztem, hogy többet segített Grace-nek.
"A mellkasomhoz öleltem a térdemet, és kétségbeesetten próbáltam megőrizni elmém épségét, hogy ne hasadjak ezernyi szilánkra. Ha elengedem magam, többé senki sem fogja tudni összerakni a darabkákat."
Folytatnám ezzel az idézettel, hogy őszinte legyek ami elsőre eszembe jutott róla az az alábbi versike volt, mikor kicsik voltunk régen sokszor meghallgattuk (csak magyarul).
Humpty Dumpty sat on a wall,
Humpty Dumpty had a great fall.
All the king's horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
No mindegy, ez csak úgy érdekességképpen, mert most belegondoltam, hogy milyen szomorú is ez a mese, meg aztán tényleg ez jutott eszembe róla, és ha nem fizikailag vesszük Humpty Dumpty széttörését, akkor egész jó hasonlat.
A másik dolog, amit még feltétlenül meg kell említenem, hogy mennyire tetszett a történet vége, mert úgy volt az igazi. Egyrészt ott van a záró ötlet, ami tulajdonképpen a történet alapja, csak hát az ember egészen addig nem jön rá, amíg a végéhez nem ér, amikor is Grace-nek is összeáll a kép, illetve egy kicsit hamarabb is lehet már sejteni. Másrészről maga Grace hozzáállása is tetszett a történet legeslegvégén, szóval jó volt.

5/5 - tetszett a szoba eseményei és az emlékek közti ugrálás, és a borító is magával ragadó, a történet meg még inkább

Random természetfeletti - 15. hét (2013)


"Olyan voltam, mint egy eltévedt hold - a planéta, amely körül keringtem, megsemmisült valamilyen katasztrófafilm-szerű kataklizmában -, de én csak kerengtem tovább szorosan a hűlt helye körül, fittyet hányva a gravitáció törvényeire."
Stephenie Meyer: Újhold

természetfeletti lények: vámpír, vérfarkas

2013. április 7., vasárnap

Heti szösz - 14. hét (2013)


Megint nem volt időm túlzottan sokat olvasni, úgyhogy egy könyvet se fejeztem be a héten, bár lehet, hogy ennek az is az oka, hogy elkezdeni viszont megint többet is elkezdtem, de most már lassan csak lesz időm olvasni is, csak most az ünnepek eléggé összejöttek és nem volt miattuk időm ilyenekre.

Heti idézet
"Nem is a halált ünneplik (...), hanem az életet. Az élet egészét. Amihez a vége is hozzátartozik."
Joanne Harris: Csokoládé
Elkezdtem
Simon Tamás: Vérmacska
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva

Befejeztem
-

2013. április 2., kedd

Helyzetjelentés, vagy mi fene

Ami azt illeti kaptam egy rakat könyvet szülinapomra, ami még hagyján, de most szívem szerint a felének neki is állnék (oké, egynek tényleg nekiálltam), pedig már így is egy rakat könyvet olvasok. Pedig megvan bennem az elhatározás, hogy egyszerre ne olvassak olyan sok könyvet ennek fényében hónapok óta igyekszem csökkenteni az egyszerre olvasott könyvek számát, erre ma elkezdtem plusz két könyvet, szóval mondhatni elég rendetlenül viselkedtem. Úgyhogy elhatároztam, hogy amíg legalább két könyvet nem fejezek be a már olvasottak közül, addig nem kezdek bele újba. Ezt így elsőre.
A másik, amit meg kéne csinálnom, hogy elolvasom a magánkönyvtáramban lévő régóta, vagy éppen kevésbé régóta olvasatlan könyveimet. Mert ez így nem állapot, többek között ezért is jelentkeztem a várólistacsökkentésre is. Szóval a nagy terv, hogy nem nézelődök új könyvek után, hanem elolvasom azokat, amik itthon vannak, kezdve azokkal, amiket már elkezdtem.

2013. április 1., hétfő

Polcomra került - március (2013)


Ami azt illeti március 31-én volt a szülinapom, úgyhogy annak ellenére, hogy csupán egyetlen könyvet vettem a hónapban, szerencsémre jó néhány másik is felkerült a polcomra, úgyhogy most aztán lesz mit olvasnom. Meg majd rendezgethetem a könyvespolcomat is.

Újonnan
Eve Ensler: Érző lelkek - akciós volt, de azóta elolvastam és nagyon örülök, hogy megvettem

Kaptam
Kerstin Gier: Rubinvörös - molyos ajándékozás keretében kaptam
Kathryn Stockett: A Segítség - szintén
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva - anyáktól kaptam szülinapomra
Benedek Szabolcs: A vérgróf - nagymamáméktól kaptam szülinapomra
Karen Thompson Walker: Csodák kora - szintén
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek - ezt is
Simone Nettingsmeier: Pixi, a kis hős - barátomtól szülinapomra

Random természetfeletti - 14. hét (2013)


"- Á, miért is hiszik a lányok, hogy a szépség mindent megold? A szépség csak gondot okoz. Kínt teremt. Bárcsak más lehetnék!
Fényűző megjegyzés, ami csak a csinos lányok szájából hangzik el."
Libba Bray: Rettentő gyönyörűség

természetfeletti lények: varázslónők, démonok