2013. június 30., vasárnap

Jeanne-Marie Joel: Ne nyeld le szó nélkül!

Fülszöveg
Kiadás: Magvető, 1989
Fordító: Zsámboki Mária
Oldalszám: 264

– Mi történt vele, Josi? Meggyilkolták? 
– Hogyan? Hogy meggyilkolták volna? Mi jut eszedbe? Nem, dehogy, nem tudom, hogyan történhetett. 
– De hát azt csak tudod, hogy miben halt meg? 
– Nem tudom. Semmit sem tudok, de olyan mintha…. Szóval, azt hiszem, a szíve. Jamie, valójában én semmit sem értek. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám, hogy… Á, ostobaság… 
Clairier közben észrevétlenül közelebb lépett az ágyhoz. Tekintete megakadt az éjjeliszekrényen, ahol mindenféle apró tárgyak hevertek. Többek között az esti injekció maradványai. A fiatalember szórakozottan nézte ezeket a tárgyakat, egyet-kettőt meg is érintett közülük. Aztán hirtelen odalépett Josihoz, és megkérdezte: 
– Mondja doktor, végül is mit adott neki az este?

Vélemény
Vizsgaidőszakom végeztével kezdtem bele a könyvbe, és azt kell mondanom, hogy igazán üdítő volt. Egyrészt, mert végre rendesen olvashattam, másrészt mert régen olvastam ilyen igazi krimit. Értve ezalatt azt, hogy megismertem benne a szereplőket, megtörtént a gyilkosság, a végén pedig megvolt a szokásos leleplezés. Tényleg nagyon jólesett ez a lelkemnek most.
Maga a történet szerkezete szokványos volt, viszont a szereplők köre egy furcsa baráti társaságból (és néhány kívülállóból állt), akiknek több titkuk volt, mint azt sejtették. Voltak köztük szerethetőek, esendőek, és voltak, akiket egyszerűen nem tudtam megkedvelni. Mindenesetre érdekesek voltak.
A sztori másik nagy előnye az volt, hogy nem árult el túl sokat, vagyis még a könyv végén, a leleplezésnél is megdöbbentő titkok derültek ki, mármint az olvasó számára is megdöbbentőek. Viszont azért jó néhány dologra felhívta a figyelmemet a történet során az önjelölt nyomozó, amiből kiindulva aztán elkezdhettem én is spekulálni, hogy vajon ki is lehet a tettes és mi lehet az indítéka. Szóval megvolt benne a kellő egyensúly.
Amiben pedig már most biztos vagyok, hogy újra fogom én még olvasni, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy a megfejtés ismeretében vajon több dolog szemet szúr-e a történet során, mint első olvasásra.

5/5 pont

2013. június 28., péntek

Bloglovin a Google Reader helyett...

Nos, gondolom többen hallottátok, olvastátok, hogy megszűnik a Google Reader. Sokatok talán nem is ismeri, de biztos vagyok benne, hogy sokan mások ismerik, és hiányolni fogják ezt a funkciót. Ugyebár a követett blogok friss bejegyzéseit lehetett összegyűjtve megnézni ezen a felületen. Ami véleményem szerint nagyon hasznos dolog, mivel így nem kell minden blogot mindennap végigböngészni, annak érdekében, hogy ne maradjunk le semmiről.
Szerencsére van egy oldal (bloglovin.com), ami eme funkciót szolgálja, azaz ha beregisztrálsz, akkor a követett blogokat ugyanúgy meg tudod ott nézni, mint most Google Readeren. Én már megtettem ezt, és azt ajánlom, hogy ti is tegyétek, amennyiben ti is szeretitek ezt a funkciót.
A blogomat az alábbi linken tudjátok követni:
Illetve a blogra is kitettem a jobb oldali menüsorba, hogy akinek esetleg megtetszik a blog, az követhessen.

Segítséget a regisztráláshoz, és kicsit pontosabb ismertetőt Noricii blogján találhattok:
Szerintem nagyon hasznos, olvassátok el.

Random természetfeletti - 26. hét (2013)


"Ezután a Halál a legifjabb testvértől is megkérdezte, milyen jutalmat kíván."
J. K. Rowling: Bogar bárd meséi

természetfeletti lények: varázslók, boszorkányok

2013. június 25., kedd

Heti szösz - 25. hét (2013)


Kicsit ugyan megkésve, de ma volt az utolsó vizsgám és muszáj volt még a végén belehúzni, de legalább meglett.

Heti idézet
"A titkoknak hatalmuk van"
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Befejeztem
Cat Patrcik: Forgotten - Úgyis elfelejtem - 3/5

2013. június 19., szerda

Random természetfeletti - 25. hét (2013)


"Minden nagy szállodának van kísértete. Hogy miért? A fenébe is, az emberek jönnek-mennek..."
Stephen King: A ragyogás

természetfeletti lények: kísértetek, ragyogó emberek

2013. június 18., kedd

Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem

Kiadás: Könyvmolyképző, 2012
Eredeti cím: Forgotten
Fordító: Cziczelszky Judit
Oldalszám: 276
Fülszöveg
Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Vélemény
A borító tetszik, ezt már most leszögezem, bár meglepően hasonlít egy másik könyv borítójára, de egyébként tetszik. Viszont a történettel voltak problémáim. 

SPOILER!!

A fülszöveg alapján sajnos felmerültek bennem kételyek ezzel a fordítva emlékezés dologgal. Az a bajom, hogy a könyvnek nem sikerült maradéktalanul megmagyarázni, hogy akkor hogyan is működik ez a fajta emlékezés, és ez sokat rontott a sztorin, mivel ez volt a történet lényege, a magja. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem kapott kellő hangsúlyt, talán azért, mert az írónő sem tudta hogyan aknázza ki a problémákat, vagy úgy gondolta, hogy ez nem olyan fontos, mindenesetre én hiányoltam ezt a történetből. A másik dolog, ami a történet hátrányára válik, hogy helyenként túlságosan klisészerű, bár lehet, hogy csak én gondolom így, a fene se tudja.

SPOILER VÉGE

Szóval azt tudom mondani a könyvről, hogy egyszer elolvastam, nem volt olyan rossz, de azért örülök neki, hogy nem vettem meg a könyvet.

3/5

2013. június 16., vasárnap

Heti szösz - 24. hét (2013)


Sajnos még mindig nem végeztem a vizsgáimmal, mivel ahogy eddig minden vizsgaidőszakomban, most is sikerült néhány vizsgámat elbaltázni, úgyhogy mehetek utóvizsgázni. Ennek "köszönhetően" még mindig alig van időm olvasni, bár esténként mikor már elfáradok ha van még energiám, akkor olvasok egy kicsit. De ha minden igaz huszonötödikén már tényleg végzek, úgyhogy lesz időm olvasni és kicsit többet foglalkozni a bloggal is. Már alig várom.

Heti idézet
"Az égbolt tele volt fröcskölve csillagokkal."Francoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

Elkezdtem
Cat Patrick: Forgotten - Úgyis elfelejtem

Befejeztem
Beate Teresa Hanika: Soha senkinek - 4/5 - várólistacsökkentős

2013. június 12., szerda

Random természetfeletti - 24. hét (2013)


"A kép lakója, egy hegyes szakállú, ravasz arcú varázsló látszólag olyan mélyen aludt, hogy Dumbledore szólítására se ébredt fel."
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

természetfeletti lények: boszorkányok, varázslók, óriás, kentaurok, thesztrálok

2013. június 10., hétfő

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

Kiadás: Móra, 2011
Eredeti cím: Rotkäppchen muss weinen
Fordító: Győri Hanna
Oldalszám: 184
Fülszöveg
Malvina látszólag olyan, mint a többi kamasz lány: pimasz, dühös, akaratos. A családja szerint ez csak átmeneti állapot, biztosan kinövi majd. Még a legjobb barátnője sem sejti, hogy Malvinát súlyos titok nyomasztja. Egy gyermekkori titok, amelyet el akar temetni magában. De hiába. Malvina a péntek délutánt a nagyapjánál tölti, aki váratlanul megcsókolja őt. És a csók felidézi benne a múltat: egy zsarnok férfi, egy gyenge asszony és egy áldozatul esett kislány történetét. Malvina nem akar többé nagyapához menni. A családjára nem számíthat, egyedül kell szembenéznie azzal, ami történt vele. Beszélnie kell a múltról, bármilyen nehéz is, ez az egyetlen esély arra, hogy felemelő véget érjen ez a felkavaró történet. Szerencsére Malvinának akadnak védőangyalai, és a szerelem is rátalál.


Vélemény
Még mindig nem tudom, hogy mit is mondjak erről a könyvről. Egyrészről igaz az, hogy a témaválasztása nem könnyű, valamint az is, hogy az írónő szépen szerkesztette meg a történetet. Tetszik, ahogy Malvina az új élmények hatására felidézi a régi emlékeket, a jókat és rosszakat egyaránt, és az, hogy vannak amik némiképpen átértékelődnek benne. Viszont annyira nem fogott meg a történet, és tudom, hogy nehéz egy ilyen témáról beszélni, kíváncsi is voltam a könyvre, de valahogy többre számítottam. Ha a témáját nem tekintjük, akkor lényegében véve átlagosnak mondható történet, nem rossz, de elég egyszer elolvasni. 

SPOILER!!!

Valahogy nem éreztem át eléggé Malvina helyzetét, valószínűleg azért is, mert nem tudom elképzelni, hogy a családja ennyire ne álljon mellette. A testvéreivel jóformán semmilyen kapcsolata nincs, bár a végén Anne-val való viszonya javulni látszik. Paul viszont csak addig van mellette, amíg minden rózsás, aztán otthagyja. A szüleiről nem is érdemes beszélni. A nagyanyjára meg mérhetetlenül mérges vagyok. Mert az egy dolog, hogy a nagyapja viselkedése minősíthetetlen, de az, hogy a nagyanyja tulajdonképpen még a nagypapa keze alá  is dolgozik, az szerintem felháborító. Mert egy kislány nem feltétlenül tudja eldönteni, hogy mi a rossz, és mi a jó. Lehet, hogy érzi, hogy az adott dolog rossz, de a saját családjában mégiscsak megbízik, azt gondolja, hogy ők nem bántanák ok nélkül. A nagymama viszont pontosan tudja, hogy mi történik, és mégis hagyja, ez azért kiakasztott a könyvben.
Akiket szerettem: Bitschek néni és Zakó. Mert a hatásukra Malvina elkezdett megnyílni a világ felé, és a segítségükkel leküzdötte a démonait. Úgyhogy végeredményben pozitív a történet vége.

SPOILER VÉGE!!

4/5 pont - várólistacsökkentős

2013. június 9., vasárnap

Heti szösz - 23. hét (2013)


Heti idézet
"Gyerünk, Maugli. Öljük meg Bambit."
Andrea Cremer: Az őrzők

Elkezdtem
Beate Teresa Hanika: Soha senkinek - várólistacsökkentős

Könyvheti beszámoló - 2013

Nem mondanám, hogy túlzottan az én világom lenne a Könyvhét. Míg a Könyvfesztivált szeretem, addig az első könyvheti élményem nem volt túl megnyerő számomra. Persze lehet, hogy ennek az is az oka, hogy mikor szombat délután négyre kiértem a Vörösmarty térre akkor óriási tömeg volt és az eső lába is lógott már. Úgyhogy nem is voltam kint sokat, hanem elmentem barátnőmhöz, aki a közelben dolgozik és elszórakoztattam hatig, mivel az eső következtében amúgy sem volt sok vevője tegnap. Aztán barátommal sétáltunk végig a bódék között, de csak félig-meddig tudtam a könyvekre figyelni, mivel állandóan azt kellett nézni, hogy kinek fogok nekimenni. Ennek következtében nem is vettem sok könyvet, bár ezt most nem bánom, mert megígértem magamnak, hogy kettő, legfeljebb három könyvet hozok haza.
Végül három lett. Megvettem az Ad Astranál Lőrinczy Judit és Jane Rogers könyvét, illetve a Maxim kiadótól a Galambok őrizői került fel a polcomra. Mindegyik kívánságlistás volt, úgyhogy tényleg nagyon jó kislány voltam.
Összességében ennyit tudok elmondani, de álljon még itt egy kép a szerzeményeimről.


2013. június 5., szerda

Random természetfeletti - 23. hét (2013)


"A gyerekek visszamentek a konyhába, és a tésztából embereket, varjakat, majmokat és kutyákat készítettek, de méheket nem tudtak, mert azok már túl kicsik lettek volna."
Gregory Maguire: A boszorkány

természetfeletti lények: boszorkányok, varázslók, emberi tudattal rendelkező állatok (Állatok)

2013. június 3., hétfő

Heti szösz - 22. hét (2013)


Mivel a héten se elkezdett, se befejezett olvasmányom nem volt, ezért aztán csak a Heti idézettel jelentkezek. Aztán remélhetőleg a vizsgaidőszak befejeztével tényleg lesz időm többet olvasni.

Heti idézet
"A legmagasabb prímszám halkan kifejlődött az egyik zugban, és mindörökre elrejtőzött."
Douglas Adams: Galaxis útikalauz