2014. szeptember 24., szerda

Mi is a Bechdel-teszt?

A napokban olvastam Deszy egyik blogturnés bejegyzését, és ott figyeltem fel az alábbi besorolásra: "Bechdel-teszt: átment". Mivel jómagam eddig nem ismertem a Bechdel-tetszet, azonnal rákerestem, hogy tulajdonképpen mi is lehet ez. Wikipédián pedig a következő meghatározást találtam:

"A Bechdel-teszt (ejtsd: 'bɛkdəl) azt vizsgálja, hogy egy fikciós műben szerepel-e legalább két nő, akik a férfiakon kívül valami másról beszélgetnek. Sok kortárs mű nem teljesíti ennek az egyszerű nemi elfogultság-tesztnek a feltételeit. A teszt nevét Alison Bechdel amerikai képregényíróról kapta. 1985-ben a Dykes to Watch Out For képregényének egyik karaktere fogalmazta meg az ötletet, amit barátjának, Liz Wallace-nak tulajdonított. A tesztet eredetileg filmek értékelésére szánták, azóta más médiákra is alkalmazták. Ismert még mint Bechdel/Wallace-teszt, a Bechdel-szabály, Bechdel törvénye, vagy mint a Mo Movie Measure. Egy elterjedt változata szerint csak azokat a szereplőket kell számításba venni, akiknek ismerjük a nevét.
[...]
Amit most Bechdel-tesztként ismerünk, Alison Bechdel képregényében, a Dykes to Watch Out For-ban jelent meg. Az 1985-ös, "The Rule" című képregénycsíkban egy névtelen női karakter kijelenti, hogy csak akkor néz meg egy filmet, ha az bizonyos feltételeknek eleget tesz, miszerint:

  • van benne legalább két női szereplő,
  • beszélnek egymással,
  • nem (csak) férfiakról.

Bechdel az eredeti elképzelést barátjának és karate-edzőpartnerének, Liz Wallace-nek tulajdonítja."
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Bechdel-teszt)

Nos, ez igencsak felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy arra gondoltam, hogy ezután a könyveknél azt is leírom, vajon teljesítették, vagy elbukták a Bechdel-tesztet.

Akit érdekel a téma, annak érdemes az alábbi cikket is elolvasni:
http://szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=36641:enyim-leszen-&catid=77:2013-marcius&Itemid=7
Szerintem sok érdekes gondolat van benne a téma kapcsán. Itt van néhány szösszenet a cikkből:
"A Bechdel-teszt értelmében ha egy narratív médiatermék eleget tesz a következő három kritériumnak, akkor nagy valószínűséggel reprezentál női álláspontot és véleményt. Mindössze annyi szükséges, hogy a mű (film, regény, sorozat, dráma) során
1. két női szereplő
2. beszéljen egymással,
3. és a téma ne egy férfi legyen.
Ez önmagában nem tűnik nehéznek: minden női olvasó tudja, hogy a saját élete eleget tesz ezeknek a feltételeknek, és minden férfi olvasó sejti, hogy az általa ismert nők minden bizonnyal szóba állnak egymással. Ennek ellenére a tömeg- és elitmédia termékeinek jelentős hányada siralmasan elbukik ezen a teszten"

"Ha a másik nemre alkalmazzuk a Bechdel-tesztet, majdnem minden mű megfelel neki. Két férfi szereplő csak monodrámában vagy olyan alkotásban nincs, amely kizárólagosan női közösségben (például apácazárda, varroda vagy egy hárem) játszódik. Utóbbiból sokkal kevesebb van, mint a kizárólagosan férfi-terekben játszódókból. Ugyanilyen ritka az olyan mű, amelyben van két férfi szereplő, de nem beszélnek egymással. Az pedig, hogy két férfi szereplő dialógusának kizárólagos témája egy nő vagy a nők legyen, szinte kizárt. Kerülhet nő a beszélgetésük középpontjába, ha szerelmesek (vagy kanosak), de hogy semmi másról ne beszéljenek? Mi lesz akkor a művészettel, a sporttal, a hazával, az időjárással, Istennel? Elképzelhetetlen."

"A Bechdel-teszt láthatóvá teszi a nők láthatatlanságát.
De természetesen nem méri a művek művészi vagy szakmai minőségét: megbukik rajta a Sorstalanság, és átmegy az Alkonyat - mindössze egy társadalmi trendet mutat meg. A teszt nem mond semmit egy mű feminista vagy nőgyűlölő mivoltáról sem: Molière Tudós nőkje átmegy, annak ellenére, hogy éppenséggel a női szereplők ostobaságát demonstrálja és parodizálja azzal, hogy nem férfiakról, hanem tudományos témákról beszélnek egymással."

    2014. szeptember 12., péntek

    Pavel Bazsov: A Rézhegyek Királynője

    Kiadás: Móra, 1980
    Fordító: Rab Zsuzsa
    ISBN: 9631119491
    Oldalszám: 264
    Értékelés: 5/5


    Mint minden igazi nagy mesemondónál, Bazsov történeteiben is csodálatosan keveredik valóság és mese ; a drágakövet bányászó és faragó Danyiluska történetei és a Rézhegyek Királynőjének titokzatos varázslatai, a hegyek alatti drágakövek kertje, lidércek bolygó fényeitől csillogó mocsarak, erdők, drágaköveket rejtő bányák tárnái. Semmihez nem hasonlítható, különös világ ez, amelyet Bazsovnál jobban nem ismer senki.

    2014. szeptember 9., kedd

    Újabb rovatritkítás

    Sajnos az utóbbi időben sehogy sem tudok zöld ágra vergődni a rovataimmal. Főként a Kreatív nap és a Keddi külcsín az, ami egyszerűen nem működik, mivel vagy elfelejtkezem róluk, vagy időm, vagy ötletem nincs hozzájuk. Így aztán úgy döntöttem, hogy egy időre szüneteltetem ezeket, de lehet, hogy a későbbiekben elhagyom őket. Még nem tudom pontosan hogyan lesz, lehet, hogy majd lesz helyettük másik rovat, de mivel jelen pillanatban nincs ötletem, ezért egy ideig biztos nem.
    Cserébe igyekszem a többi bejegyzést időben megírni.

    2014. szeptember 5., péntek

    Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

    Kiadás: Maxim, 2013
    Eredeti cím: Grave Mercy
    Fordító: Bozai Ágota
    ISBN: 9789632612706
    Oldalszám: 488
    Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai trilógia *1
    Értékelés: 4/5

    A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. 
    A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?