2013. február 28., csütörtök

Rovatok még egyszer

Azt hiszem, hogy egyelőre ennyi rovat lesz még egy ideig, amennyi most van. Szóval most rövid összefoglalót írnék róluk.

Heti rendszerességű rovatok
Random természetfeletti: Ebben a rovatban hétről hétre írok egy-egy random idézetet egy olyan könyvből, amiben szerepel valamilyen természetfeletti lény. Az idézet mellé azt is leírom, hogy milyen lény szerepel a könyvben. Általában a hét elején írom ki, ugyanúgy, ahogy a Heti idézetet is, de lehet, hogy hét közepére fogom tenni ezután.
Heti szösz: Avagy heti összefoglaló, amiben leírom az adott héten lévő Heti idézetet (blogban jobb oldalt felül olvasható), a befejezett könyvek listáját (véleményt is linkelem, ha van), illetve a következő héten biztosan tervezett könyveket. Mindig a hét végén írom meg.

Havi rendszerességű rovatok
Polcomra került: Azon könyvek listája, melyek az adott hónapban a polcomra kerültek, vagyis megvettem, happoltam, vagy megkaptam őket. Minden esetben a hónap végén szándékozom megírni, vagy ha nagyon nincs időm, akkor a következő hónap legelején.
Kreatív nap: Eredetileg heti rendszerességgel akartam írni ezt a rovatot is, de be kellett látnom, hogy ez így nem fog menni, úgyhogy maradok annál, hogy havonta írom (még nem döntöttem el, hogy a hónap elején, közepén, vagy végén), viszont így előfordulhat, hogy egy bejegyzésben több dologról is fogok írni.

Polcomra került - február (2013)


Ez a Polcomra került rovat első bejegyzése, ami a 2013-as év februárjában beszerzett könyvek listáját tartalmazza. Ebben a hónapban jó néhány könyvet sikerült beszereznem a kívánságlistámról. Azért minden hónapban nem tervezek ilyet, de így a vizsgáim után határozottan jó volt könyveket venni.

Újonnan:
Kerstin Gier: Smaragdzöld - megfogadtam, hogy ez lesz az első könyv, amit a vizsgáim után megveszek
Gail Carriger: Changeless – Változatlan - valahogy a Smaragdzölddel együtt ezt is hazahoztam a boltból
Rados Virág: Bipoláris - kívánságlistás volt, meg akciós is

Használtan:
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek - még korábban happoltam, most érkezett meg
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen - ha már megvettem a második részt, kellett az első is

2013. február 26., kedd

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Fülszöveg
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. 
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

Vélemény
Először is, úgy gondolom, hogy ez egy igazán szomorú, ugyanakkor elgondolkodtató könyv és azt hiszem igazán el lett találva a borító, egyszerűen sugárzik belőle az az érzés, ami a történetből is.

Másodszor igazán tetszett maga a történet, mert
"Mindig lesz holnap."
De mi van akkor, ha mégsem? Ha tudná az ember, hogy az adott nap az utolsó, akkor vajon másképp viselkedne, megpróbálná a legjobb napot szerezni azoknak, akiket szeret? Azt hiszem igen. De ugyebár nem tudhatjuk, hogy mikor lesz vége. Ellenben a történetben Samantha tudja, meghal és aztán újraélheti az utolsó napját hétszer, bár ez így nem egészen helytálló. Véleményem szerint addig éli újra a napját, amíg végül el nem fogadja, hogy vége és rá nem jön, hogy mi a dolga. Úgy gondolom egyébként, hogy a vége igazán szép lett a könyvnek. Valamint az is igazán jól lett megoldva, hogy napról napra szép lassan kiderül, hogy mi minden függ össze, milyen nagy következményei lehetnek apró dolgoknak is, ha éppen az utolsó cseppet jelentik a pohárban.

Harmadszor, ami talán a legfontosabb volt nekem a könyvben, - ezért is hagytam a végére, - az az, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem. Ahogy sorban felidéződnek Sam-ben a régi emlékei, bennem is újabb és újabb emlékek törtek a felszínre - jók is, rosszak is -, éppen ezért a saját életemre vonatkozó érzelmeket is kiváltott belőlem a könyv, ami fel is kavart, de nem rossz értelemben. De azért vidám kikapcsolódásnak nem nevezém. Mindenesetre a könyv olvasása közben ingerem támadt arra, hogy egyedül sétálgassak és elmélkedjek az életen, illetve arra is, hogy kicsit becsiccsentve a füvön fekve nevessek a barátaim körében. Szeretnék őrültségeket csinálni!
"Egy csók, amitől úgy érzem, szétrobban az egész fejem. Lassú tánc egy üres terem közepén, valami igazán klassz zenére. Úszni az óceánban éjfélkor, ruha nélkül."
Negyedszer pedig várólistacsökkentős a könyv, ezúttal nem alternatív, hanem rendes.

Heti szösz - 8. hét (2013)


Igen, tudom, ez még egy rovat, de ez így most jött. Szóval a Heti szösz, izé, össz, avagy összesítő. Ezentúl igyekszem még az adott hét végén megírni ezt, ez az első kicsit csúszott, de azért összehoztam végre. Ebben írok arról, hogy az adott héten milyen könyvet fejeztem be (ha írtam róla véleményt, akkor linkelem is), mi volt a Heti idézet, hogy valahol az is meg legyen örökítve, illetve arról is, hogy mit tervezek a következő hétre.

Heti idézet:
"Nem az a szép, aki meztelen, hanem aki vetkőzik."
Emmanuelle Arsan: Emmanuelle

Befejeztem:
Stephen King: Borzalmak városa - 5/4 - alternatív várólistacsökkentős
Kerstin Gier: Smaragdzöld - 5/5

Tervezem:
Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek - befejezés
Lara Parker: Éjsötét árnyék 2. - legalább elkezdeni
Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek - Az angyal - befejezés?

2013. február 25., hétfő

Random természetfeletti - 9. hét (2013)


"- A Missnek egyáltalán nincs kocsija - közölte Xemerius. - Még jogosítványa sincs, te tökfej!"
Kerstin Gier: Zafírkék

természetfeletti lények: szellem, démon, időutazó

2013. február 23., szombat

Kerstin Gier: Smaragdzöld

Fülszöveg
Mit tesz az, akinek összetörték a szívét?
Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vélt Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó...
Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller szerző tollából.
Beleszeretsz!

Vélemény
Azt gondolom, hogy az egész történet nagyon jól meglett írva, csodálom is az írónőt, hogy minden szálat ilyen jól összetudott kötni. Bár néhol én is úgy éreztem, mint ahogy Paul is mondta a könyvben, mintha egy metrót építettek volna a fejemben, de ez hála az égnek a könyv végére teljesen elkészült így aztán minden világossá vált. Voltak dolgok, amikre korábban rájöttem, mint a főszereplők, ugyanakkor voltak olyanok is, amiken tényleg meglepődtem a végén.
A szereplőket illetően Lucas és Gwen a nagy kedvencem még mindig, természetesen Xemerius-szal együtt, nagyon élveztem a kommentálásait, megjegyzéseit, megnevettetett.
"Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak."
A Gideronról alkotott véleményem szerencsére ebben a részben végre pozitívra változott. Előtte nem igazán szerettem a parancsolgató stílusát, de bizonyos események következtében ezt elnézem neki, úgyhogy igazán sikerült megkedvelnem. Pedig a második rész végén már attól féltem, hogy sosem fogom.
A marcipánszíves hasonlatot pedig nagyon szerettem, egyrészt mert imádom a marcipánt, másrészt mert azt hiszem én is egy marcipánszívű leányzó vagyok.
"A szívek valójában törhetetlenek, mert marcipánból vannak."

2013. február 21., csütörtök

Kreatív nap III. - bögrék


Nagyon szeretem a bögréket, viszont a konyhaszekrényben már nem fér el több, éppen ezért jó néhány felkerült a szobámba, illetve vannak olyanok is, amik díszbögrék, illetve nem volt szívem még használni, mert annyira tetszettek. Van bögrém a gólyatáborból, a karácsonyi vásárból, van Garfield-os, Pucca-s, Csingilinges, ELTE-s. Szóval tényleg szeretem és egyben gyűjtöm is őket. Éppen ezért támadt az az ötletem is, hogy miért is ne hasznosíthatnám másként az amúgy is a szobámban lévő bögréket, mint például toll-,  ceruzatartónak
Szóval megvolt az ötlet, illetve tavaly szülinapomra kaptam egy fehér bögrét két darab porcelánfilccel. No hát ez lett belőle.
Illetve a másik bögre még korábban készült, mert egyszer barátnőmnek is készítettem egy ilyen bögrét.
A dolog rendkívül egyszerű, csak egy sima bögre kell hozzá és egy porcelánfilc (bármelyik hobbi boltban kapható, az ico-t ajánlom). Csupán annyi a dolgod, hogy valamit ráírsz, rárajzolsz a porcelánfilccel a bögrére aztán beteszed a sütőbe 160 fokra és sütögeted kb. egy fél óráig (én hideg sütőbe teszem be és úgy sütöm fél óráig, hogy abba az az idő is beleszámít, amíg felmelegszik a sütő). Arra viszont figyelj oda, hogy a festéket ne túl vastag rétegben vidd fel. Aztán már csak meg kell várni míg kihűl a bögre és kész is. Ami azt illeti én ezekben a bögréimben, mint az látszik is a képen a tollaimat és a hajcsatjaimat tartom, ebből kifolyólag nem tudom, hogy a mosogatógép milyen viszonyban van a porcelánfilccel, de egyszer majd kipróbálom azt is.

A sötét bögrén a felirat: A zombik velünk vannak, a világoson: A világ hullámzik, de köszöni szépen jól van!

2013. február 20., szerda

Stephen King: Borzalmak városa

Fülszöveg
Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak… 
Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen…

Véleményem
Tetszett, ahogy elkezdődött a könyv, hogy tulajdonképpen már a könyv elején megkaptuk a végét, apró utalások, újságcikkek részleteiben elolvashattuk, hogy mi is fog később történni, persze akkor még semmit nem mondott az eltűnt emberek neve, mégis felkeltette az érdeklődést, hogy vajon mi is történt velük. Aztán egy vágással visszatért King a történet elejére, a legelejére, és várhattuk, hogy kibogozódjon a sztori. Szépen, fejezetenként ismertük meg a szereplők életét behatóbban. Megismertük az álmos kisvárost, megismertük a lakóit, aztán elkezdődött a konfliktus, eltűnt egy gyerek, és kezdetét vette a nyomozás. 

SPOILER

A főszereplők sorra fényt derítenek a titkokra, illetve valójában csak egyetlen titokra, hogy a város új lakója egy vámpír, aki azon ügyködik, hogy az álmos kisváros minden lakóját hatalmába kerítse. Egészen álomszerű kép, hogy a kisváros lakói együtt élik életüket, mégse tűnik fel nekik egy-két ember eltűnése, vannak, akik egyszerűen nem fontosak senkinek. Megkapó és hátborzongató dolog.
Ez egy olyan történet, amelyben a hagyományos vámpíroké a főszerep, ami szintén tetszett, ezek a vámpírok még azon elmélet alapján születtek, hogy a vámpírok gonoszak és az egyház, a hit segít elűzni őket, éppen ezért bevált fegyver ellenük a kereszt és a szenteltvíz, illetve ha egy karót döfünk beléjük, akkor valóban meg is halnak. Szintén romantikus kép, hogy meghívás nélkül nem léphetnek be egy ember házába és nappal magatehetetlenek, olyan szép. De ettől függetlenül nem könnyű legyőzni őket, mert könnyen magukhoz csábítanak. Éppen fontos, hogy a főszereplőknek kellő hite és kitartása legyen, hogy meg tudják állítani őket. Persze ott van az a tény is, hogy az elején nem hiszik el, hogy ez valóban megtörténhet,
"Henry Petrie négy jól megfontolt szótagban közölte ítéletét: – Lehetetlen."
így aztán a vámpírok megerősödnek, mire egyáltalán észbe kapnak és több százan leselkednek az éjszakában a maroknyi hősre, akik megpróbálják megállítani őket. 

SPOILER VÉGE

Egyébként jó volt a történet, megvolt az egyensúly, viszont ami nem volt meg, az a kellő borzongás, valahogy nem féltem tőle igazán, ez hiányzott egy kicsit, de annyi baj legyen, legalább nem féltem mikor éjszaka lekapcsoltam a villanyt, csak hát Kingtől általában félni szoktam, azért volt meglepő.

Jut eszembe várólista csökkentős könyv, bár csak az alternatív listán szerepel, de legalább abból is eggyel kevesebb van.

2013. február 18., hétfő

Random természetfeletti - 8. hét (2013)


Szóval jöjjön az első Random természetfeletti, azaz idézet egy általam már olvasott természetfeletti szereplőkkel bíró könyvből. Van nekem ezekről egy jó kis listám, erről fogok mindig véletlenszerűen választani egy könyvet, majd az adott könyvet véletlenszerűen felcsapva egy idézetet.

"Szerinted jó ötlet egy színésznővel társalogni a Hyde Park közepén?"
Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

természetfeletti lények: vámpír, vérfarkas, lélektelen


Rendszeresség, állandóság

Elhatároztam, hogy most tényleg rendesebben fogom csinálni a blogot. Ennek folyományaként került ki jobb oldalra a Heti idézet nevezetű dobozka, amibe hétről hétre a kedvenc idézeteim közül válogatok majd.  Amint látszik változtattam a blog kinézetén is, bár a piros megmaradt alapszínnek, illetve az elrendezés is azonos maradt. Emellett tervezek kicsit hosszabb hangvételű állandó rovatokat is. Korábban már írtam is a heti rendszerességű Kreatív nap nevű rovatról, amelyben eddig a könyvjelzőtartómról, illetve az általam készített fülbevalókról írtam. Ezenkívül tervezek egy havonta megjelenő összefoglalót, amelyben megírom, hogy mely könyveket szereztem be az adott hónapban, ez lesz a Polcomra került nevű rovat. Illetőleg szerettem volna még egy random idézetes rovatot indítani, ez pedig lesz a Random természetfeletti, melyben egy olyan könyvből idézek véletlenszerűen, amelyben szerepel valamilyen természetfeletti lény, csak mert szeretem az ilyen könyveket. Tervben van az is, hogy a vélemények írásakor a könyvnek legalább a fülszövegét is leírom, hogy aki nem olvasta a könyvet, annak is legyen róla némi fogalma, hogy miről is írok véleményt. Azt hiszem ez így jobb lesz, csak eddig nem vettem hozzá a fáradtságot, pedig kellett volna, illetve még lesz néhány formai változás, de ez majd még kialakul.

2013. február 13., szerda

Kreatív nap II. - fülbevalók


Nagyon szeretek fülbevalókat csinálni, éppen ezért az eheti kreatív nap keretében úgy gondoltam, hogy megmutatok néhányat a kedvenceim közül. Ahogy látjátok vannak félpár fülbevalók is, ez azért van, mert nagyon gyakran hordok különböző fülbevalókat, ezért aztán elég, ha egyféle fülbevalóból nem egy pár, hanem csak egy darab van. Bár általában ha van rá lehetőségem inkább megcsinálom mindkét felét, hátha mégis úgy döntenék, hogy kivételesen egyforma fülbevalókat teszek a fülembe.
Szóval a fülbevalók. Kezdeném a szokványosabbakkal, bár azt hiszem ilyen nem nagyon van ezek között, de mindegy. A bal felső sarokban két pici kitöltetlen sudoku található. Nagyon szeretem ezt a feladványt, illetve tavaly előtt a LEN (Lágymányosi Eötvös Napok) keretében a matekosok logikai sátrában többek között én rendeztem a sudoku versenyt, úgyhogy kellőképpen stílusos volt egy ilyen fülbevaló. A fülbevalót zsugorkából csináltam, nem egy bonyolult dolog, kivágod a lapból a figurát kb. négyszeres nagyításban, aztán rárajzolod a mintát (egyébként a fent említett fülbevaló két felén két különböző feladvány szerepel és mindkettő meg is oldható), aztán meg kell sütni, most nem írom le bővebben, de neten megtaláljátok a pontosabb leírást, de tényleg nem bonyolult.
Ami esetleg még szokványosabb azok a pénzérmés fülbevalók, mint baloldalt a dán korona, ami adta magát, hogy fülbevalót készítsek belőle, tekintve, hogy a közepén lévő kis lyuknak köszönhetően egy kis drót, vagy damil segítségével könnyen készíthető belőle fülbevaló. Én a drótot részesítem előnyben, éppen ezért készült dróttal a két centes fülbevalóm is (jobb alul), ami azért volt egyszerű, mert a két centes érmék oldalán van egy kis barázda, amibe egy néhány milliméteres drót belefér. Hasonló megoldással készült a szemüveglencsés fülbevalóm is, amin pluszban még vannak fekete rubikkocka matricák (barátnőmnek maradt meg és nekem adta őket) díszítésképpen. 
Drót segítségével készültek a Kinden figurás és a legós fülbevalóim is. Előbbinél elég morbid módon, de szó szerint felakasztottam a figurákat dróttal a fülbevaló alapra, de mivel csak műanyagfigurák szerencsére nem bánták túlzottan. A kicsi legó ufót egy cseppet humánusabb módon a kezénél fogva rögzítettem a fülbevaló alapra, ami által majdnem úgy néz ki, mintha csak belekapaszkodna.
Mikor a pici piros gombolyagot készítettem az járt a fejembe, hogy van piros fonalam, de nincs piros fülbevalóm. Ez ténylegesen egy pici piros gombolyag, amit egy kevés fonalból tekertem, majd a végét pillanatragasztóval rögzítettem. Ennek félig meddig a párja a kék gomb, amit találtam a fiókomban és gondoltam ugyanazt a piros fonalat, amiből a gombolyag is készült, fűzöm a gomblyukába. Ez az egyetlen az itt látható fülbevalók közül, ami nem lógós, ennek a hátuljára szintén pillanatragasztóval rögzítettem a fülbevaló alapot.
Bár nem annyira láthatóak, de a két centes fülbevalók mellett pici csengők vannak, ezt karácsonyi hangulatomban készítettem még egyik évben. Ami végképp nem látszik rajtuk az az, hogy nincs nyelvük. Megpróbálkoztam vele és valóban nagyon aranyosan csilingeltem amerre jártam, de hosszú távon belefájdult a fejem, úgyhogy végül kiszedtem a nyelvüket. Látványra még így is nagyon aranyosak véleményem szerint.
A közönség nagy kedvencei, pedig a darvak. Nem egy barátnőm kért meg rá, mikor meglátta a fülemben, hogy készítsek neki is, és ezt meg is tettem, mert nem egy bonyolult dolog. A darvakat kicsit vastagabb (de nem karton) papírból hajtogattam meg, aztán a hátukat kilyukasztva dróttal rögzítettem őket a fülbevaló alaphoz. A fenti daraboknak egy ceruza segítségével kicsit meggörbítettem a szárnyukat és ezek után már csak a végső lépés volt hátra, hogy kifessem őket. Eredetileg azért festettem ki őket, hogy a papírnak több tartást adjak, de aztán arra jutottam, hogy egyedibbek, ha több színűek. Körömlakkal lettek kifestve, mivel az volt itthon. Egyébként az én kedvencem a szivárványos, bár elég macerás volt ilyen csíkosra festeni.

2013. február 12., kedd

Szösszenet az antikvár könyvekről

Alapjában véve nincs sok antikvár könyvem, mert nem túlzottan szeretem őket. Nem mintha zavarna, hogy régi, vagy előtte másé volt, egyszerűen csak zavar az illatuk, mert sajnos porallergiám van, és a régi könyveken érződik az évek alatt rájuk rakódott por, nem tudom, így beivódik beléjük, vagy gőzőm sincs, de piszkálják az orromat általában. Ennek ellenére azért igyekszem valahogy kiküszöbölni ezt a problémát (volt olyan könyv, amit például napokig nem tettem polcra, hanem kinyitva szellőztettem, nem mondom, hogy sokkal jobb lett, de egy próbát megért), mert az antikvár könyveknek van egy bája. Jó érzés tudni, hogy az adott könyv már volt valakié, legalább egy ember elolvasta előttem. Ezen felül sok olyan van, amiben van apró  megjegyzés, meg ilyenek. Illetve van néhány könyvem, ami régen könyvtári könyv volt, ennek rendje és módja szerint még mindig benne van a pecsét, illetve van amiben a kölcsönzőlap is. Szóval arra jutottam, hogy szeretem a régi könyveket, csak ne lenne olyan porszaguk.

2013. február 11., hétfő

Angelique, drága Angelique

Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, azonnal rájöttem, hogy nem kellett volna. No nem azért, mert rossz volt a könyv, épp csak a vizsgáimra kellett volna tanulnom, nem pedig olvasnom.
Egészen olvastatta magát a könyv, bár az elején nem tudtam pontosan, hogy mit is fogok kapni, úgyhogy egy kicsit meglepett, főleg, hogy előtte láttam a filmet, és az egészen más volt. Pedig az is tetszett, bár elfogult vagyok Johnny Depp és Tim Burton irányába. Meglehet még így is jobb, hogy előtte láttam a filmet, utána nem biztos, hogy tudtam volna ugyanolyan szemmel nézni. A fő különbség, hogy a filmben kedveltem Barnabast, a könyvet olvasva viszont mélységesen megvetettem azért, ami tett, mert nem várom el senkitől, hogy valakit örökké szeressen, de akkor vagy ne ígérjen neki semmit, vagy vállalja a következményeit.
A történet elején megtetszettek a lánynevek, mert úgy gondolom rendkívül egzotikus hangzásuk van, Angelique, Josette és Cymbaline, legutóbbit korábban még csak nem is hallottam, de nagyon tetszik. Persze ebben biztosan az is benne van, hogy szimpatikus szereplők kapták ezeket a neveket, más esetben valószínűleg nem tetszenének ennyire, de hát ilyen vagyok, valahogy ha egy szereplőt megkedvelek, akkor sokkal jobban tetszik adott esetben a neve, sorozatokban, filmekben helyesebb, szebb lesz a szememben.
Josette alakja nem keltett bennem különösebb érdeklődést, nem volt ellenszenves és a végén sajnáltam is, mert nem ő tehetett arról, amit kapott, ő csak egy eszköz volt, de ettől neki magának még nem lehetett kevésbé fájdalmas saját akarata ellen cselekedni. Barnabas, mint már írtam nem lett a kedvencem, vagy akár úgy is mondhatnám, hogy kifejezetten megérdemelte, amit kapott, sőt, talán még kevés is volt neki, mert undorítóan viselkedett. Angelique karakterét viszont valóban megszerettem, jó volt nyomon követni az életét, meglesni az érzéseit a legrejtettebb titkait. Emellett meg is értem, amit tett, bár kegyetlen dolog volt.
Ami azt illeti úgy gondolom, hogy az írónő stílusát is meg kell említeni a véleményem írása közben, tekintve (mint az kiderül a véleményeimet olvasva), hogy nálam rendkívül sokat nyom a latban egy könyv megítélésekor, hogy milyen az író stílusa. Azt hiszem ismét pozitívan nyilatkozhatok, tetszettek a leírások, főleg Angelique gyerek- és fiatalkora, a vudus leírások. Egyébként ha egészében tekintem a könyvet, akkor is jobban tetszettek a Martinique-on játszódó részek, mint a Collinsportban zajló események, talán mert akkor még Angelique nem volt megszállott. Az a fordulat is tetszett, ahogy Angelique életének néhány részlete a napló sérülése miatt feledésbe merült, ami által csak későbbi utalásokból következtethettünk arra, hogy miket is csinált az adott idő alatt. Illetve tetszett a Sötét szellem figurája is, annak ellenére, hogy nem ő a jófiú a történetben, mégis úgy gondolom, hogy igazán beleillett a történetbe és kellett hozzá, hogy teljes legyen a kép. Szóval jó kis könyv volt, kész szerencse, hogy megvan a második része is.

Változatlanul szeretem

Kedden megvettem, és aztán csütörtökön este neki is kezdtem a könyvnek, mit is mondjak, az írónő stílusa még mindig imádni való. Csak úgy, mint az első részben, ebben is különösen élveztem Lord Maccon és Alexia csipkelődő párbeszédeit, igazán összeillő páros. Ezek alapján adva volt egy általam szeretett páros és egy kedvelt stílus és kor, a kérdés már csak az, hogy az írónő a történet szempontjából is alkotott-e olyan jót, mint az első részben? Ami azt illeti a válaszom egy határozott igen, végigizgultam a történetet és igazán jónak tartom, hogy Alexia szemszögéből ismertük meg a cselekményeket, így aztán vele együtt jöhettem rá a dolgokra, bár volt néhány titok, amire kicsivel hamarabb rájöttem, mint az említett főhős, de a végére nekem is tartogatott némi meglepetést Lord Maccon. Viszont a vége eléggé bosszantó volt, nem is értem, hogy lehet így befejezni egy könyvet, annak ellenére sem, hogy mindkét fél álláspontját megértem, azért gonosz dolog volt az írónőtől, úgyhogy nagyon várom a folytatást.
A szereplőket tekintve Alexia húga, Felicity korántsem volt olyan bosszantó, mint vártam volna tőle, bár ez valószínűleg azért is van, mert szerencsére nem kapott túl nagy hangsúlyt a könyvben. Vele ellentétben Ivy már jóval több szerephez jutott, és időnként legalább annyira bosszantott a jelenlétével engem is, mint főhősnőnket. Madame Lefoux-nak sikerült magát megkedveltetnie velem, bár különösebben azért nem kápráztatott el. Lord Akeldama bár nem szerepelt túlzottan sokat a történetben, de az Alexia nála tett látogatása során elmondott megszólítások az egész könyvre elegendőek lettek volna. Maga Alexia és Conall pedig, mint azt már az elején említettem még mindig a szívem csücskei.

2013. február 10., vasárnap

Kreatív nap I. - könyvjelzőtartó


Tegnap elkezdtem csinálni egy könyvjelzőtartót a kedvenceimnek, mert eddig dobozban voltak, de úgy nem igen láttam őket, mikor új könyvet kezdtem, mindig ki kellett venni az összeset a dobozból, hogy kiválasszam melyiket használjam, mert nálam nem úgy van, hogy csak úgy valamelyiket, mindig van valami koncepció ami alapján az olvasott könyvhöz könyvjelzőt választok. Ezért is van többféle könyvjelzőm. A probléma orvoslására, na meg persze azért, hogy ezentúl állandóan gyönyörködhessek a könyvjelzőimben csináltam nekik egy tartót, ezt láthatjátok a képen. 
Felül a nagyra becsült molyos könyvjelzők kaptak helyet (bár a harmadik darabnak más helye van), alattuk a szokványos kártya méretűek, ezek között vannak a szemüveglencsém garanciakártyái is, amiket előszeretettel használok könyvjelzőnek. Legalul pedig a maradék, mint pl. a mágneses könyvjelzőm is, az itt látható idézet: "Egy hölgy nem árulhatja el az összes titkákt!" Erin Morgensterntől. Oldalt pedig a szalagos könyvjelzőim láthatóak, amiből egyelőre csak három van, de tervezek többet is készíteni. A kis üvegben pedig különböző színű és mintájú sarokjelölőimet tárolom ezentúl. Szóval ezt alkottam ezen a hétvégén.

Ami pedig ezt a bejegyzést illeti, arra gondoltam, hogy mivel szeretek kreatív dolgokat csinálni (bár általában inkább ötleteseket, mint bonyolultakat), ezért hetente tartok egy kreatív napot, amikor is írok az ilyen alkotásaimról is a könyvek mellett. Ezzel egyrészt önmagamat kívánom ösztönözni a blogom írásában, másrészt gondoltam megosztom az ötleteimet veletek is. Nem jelöltem ki egy konkrét napot, mert nem tudom, hogy mikor lesz pontosan időm, azt meg nem akarom, hogy kimaradjon, vagy elcsússzon a kreatív nap.

2013. február 6., szerda

2013-as várólisták, bevásárlólista

Most, hogy végre időm is van rá, írnék a 2013-as várólistámról. Korábban már írtam a várólista csökkentős 24 könyvről, hogy mi miért került fel a listára.
Egyelőre még nem jutottam vele sokra, bár az is igaz, hogy eddig még nem olvastam valami sokat az idei évben, mert a vizsgáim mellett nem volt rá időm. De amint jutok valamire azt a blogban meg fogom írni egy bejegyzés formájában, illetve jobb oldalt láthatjátok a számlálót is, hogy eddig hol tartok a 12 könyvvel, bár jelenleg elég gyászos képet mutat, de még csak február van, úgyhogy bízom benne, hogy év végéig elolvasom a könyveket.

A másik fontos és megemlítendő várólistám az idei évre az a várólista, vagy tervezet, amelyen az összes könyv szerepel, amit olvasni szándékszom idén, egyelőre 86 könyvet számlál a lista, de ez az év során valószínűleg bővülni fog, a kérdés már csak az, hogy el tudok-e olvasni ennyi könyvet?
Ennek a teljesítését szintén láthatjátok a blog jobb oldalán, ezzel jobban haladok, mint a 12 könyvvel, bár persze ez semmit nem jelent, tekintve, hogy erre a listára jóval több könyv került fel. Többek között jó néhány újraolvasós könyv is felkerült rá, illetve a minap is felkerült rá a Changeless, mivel mikor lementem a könyvesboltba a Smaragdzöldért nem tudtam neki ellenállni, és ezúton át is térnék a bevásárlólistámra.

Idén egy kihívás keretében összeírtam, hogy mik azok a könyvek, amiket már régóta tervezek megvenni, hogy végre tényleg jó kislány legyek és azokat a könyveket vegyem meg, amiket már szeretnék egy ideje, ne pedig hirtelen felindulásból megvegyek valamit, főleg, hogy mikor legutóbb így csináltam nem jártam jól, bár szerencsére azóta sikerült túladni a könyvön. Szóval megvan a lista, ami lehet, hogy ha valami nagyon megtetszik, akkor bővül az év végéig, de egyelőre tizenegy könyv szerepel rajta, amiből ráadásul kettőt már megvettem a vizsgaidőszak befejeztével jutalmul azért, mert sikerült a két legfontosabb vizsgám.
A lista:
Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Smaragdzöld - már megvettem
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
Gail Carriger: Changeless – Változatlan - már megvettem
Cat Clarke: Entangled – Összekuszálva
Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Rados Virág: Bipoláris
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Lara Parker: Éjsötét árnyék 3. (amint megjelenik)