2012. június 28., csütörtök

A kedvenc pöttyös

Hú, szóval arra gondoltam, hogy mivel igazán nagyon szeretek könyvet olvasni, ezért aztán leírom a véleményemet a könyvekről, amiket olvastam.
Elsőként a kedvenc pöttyös könyvemet elemezném kicsit bővebben. Igazság szerint egészen érdekes, mert ez a könyv egy sorozat negyedik része, amit még nagyon régen kaptam, és azóta se sikerült a többi részét megszerezni, de véleményem szerint így is tökéletesen érthető a történet.
A szóban forgó könyv Gaby Schuster Nina és Nicki sorozatának negyedik része, ami a Négy jó barát címet viseli. A történetet az iskola folyosóján kezdődik, ahol a két elválaszthatatlan barátnő, Nina és Nicki éppen az új osztálynévsort szemrevételezi a tanév kezdés előtti utolsó napon. Hamarosan pedig megjelenik Mark, Nicki unokabátyja és Nina titkos szerelme, nem sokkal később pedig színre lép még egy fiú, Fabian, aki Ninában ellenszenvet, Nickiben pedig vonzalmat ébreszt, ezzel megingatva a két barátnő felhőtlen viszonyát. Mindemellett Ninában ott van a félsz, hogy ha összejön Markkal, akkor azzal elárulja Nickit, aki szintén nagyra tartja a fiút. Szóval itt is megy a kombinálás összevissza, amire én azt szoktam mondani, hogy tessék odamenni hozzá és beszélni vele, nem pedig azon elmélkedni, hogy vajon mit gondol, érez az illető, mert annak semmi értelme. Hála az égnek, végül Nina is veszi a lapot (az anyukája is hasonló véleményem van, mint én), és beszél először Markkal (bár ebben a beszélgetésben Mark az, aki először színt vall), aztán legjobb barátnőjével is. Ami pedig még fontosabb és igazán Nina javára írható, hogy mikor belátja, hogy hülyeségeket csinált, mondott, akkor nem duzzog magában, hanem megpróbálja kiküszöbölni korábbi hibáit, illetőleg segítséget kér, ha nem tudja a problémáit egyedül megoldani. Természetesen kiderül a történet során az is, hogy Fabian nem is olyan szörnyeteg, mint azt Nina gondolja, illetőleg az is, hogy a Mark iránti vonzalma nem egyoldalú. Úgyhogy a történet végén két pár áll előttünk: Nina és Mark, valamit Nicki és Fabian, és bár Nina és Fabian korántsem nevezhető puszipajtásnak, a négy fiatal között mégis jó baráti, avagy több, mint baráti viszony alakul ki a történet végére, amint az el is várható egy pöttyös könyvtől.
Az események általában egy külső szemlélő szemszögéből vannak leírva, viszont az írónő emellett gyakran részletezi ki Nina érzelmeit, gondolatait, ezáltal a négy főszereplő közül még jobban kiemelve őt. Úgy érzem az írónőnek sikerült elég valósághűen ábrázolni a tizenévesek problémáit, az első bizonytalan szerelmeket, a testvérek hétköznapi csetepatéját. Nem azt mondom, hogy súlyos és pontos jellemrajzok olvashatóak a könyvben, csupán könnyed leírások, amik kiválóan illenek a könyv stílusához, hiszen ez nem egy világmegváltó regény, hanem egy kedves kis történet.
Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon aranyos történet, annak idején mikor először olvastam (jó tíz éve), akkor is nagyon tetszett, de még most is jó elmerülni a tizenéves szerelmek és barátságok apró-cseprő bajaiban, felidézve velük a saját gimis éveimet. Nem véletlenül a kedvenc pöttyös könyvem.