A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alexandra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alexandra. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 8., szerda

George R. R. Martin: Királyok csatája

Kiadás: Alexandra, 2008
Fordító: Pétersz Tamás
ISBN: 9789633708316
Oldalszám: 976
Sorozat: A tűz és jég dala *2
Értékelés: 5/5

George R. R. Martin lebilincselő fantasyeposzának, A tűz és jég dalának második könyve a Királyok csatája az uralkodóját vesztett Westeros birodalmában veszi fel a történet fonalát. Hat királyi ház száll síkre a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik.
Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen képzelőerővel megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be a műfaj történetébe.
A tűz és jég dala az elmúlt évtized egyik legjelentősebb fantasysorozata, minden kötete letehetetlen olvasmány.

2013. július 31., szerda

George R. R. Martin: Trónok harca

Kiadás: Alexandra, 2008
Eredeti cím: A Game of Thrones
Fordító: Pétersz Tamás
Oldalszám: 890 oldal
Fülszöveg
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. 
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. 
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.

Vélemény
Kezdeném azzal, hogy egyszer meg kell majd vennem ezt a sorozatot, mert most csak kölcsönkaptam az első részt, de elolvasva arra jutottam, hogy mindenképpen ott kell lennie az én polcomon is.
Martin egy hihetetlenül részletgazdag világot alkotott meg, tetszik az is, hogy a lovagkorban játszódik, de ami igazán teljessé teszi, az a hozzáadott plusz, a mitológiája, a történelme. Emellett maga a történetvezetés is nagyon jó, végig fenn tudja tartani az érdeklődést, és mivel a szereplők cselekményszála sokszor összekapcsolódik, ezért szerintem nem annyira durván szétágazó a történet, hogy ne lehetne követni, hogy ki mikor hol van. De térjünk is rá ezekre a szereplőkre, hiszen ők viszik a hátukon a cselekményt, mivel igazán élethűen vannak megalkotva, minden bánatukkal és örömükkel együtt. Ettől tényleg lehet őket szeretni, utálni, mindegy, a lényeg, hogy érzelmeket váltanak ki az olvasóból, ami számomra mindenképpen óriási pozitívuma a könyvnek.
A kedvenc szereplőm talán Daenerys, bár Arya és Jon is egészen hamar belopta magát a szívembe. Viszont Dany és Drogo kapcsolata, illetve az általuk megismert dothraki nép a hagyományaival együtt nagyon megfogott. De persze a többiek cselekményszála is rendkívül izgalmas volt, illetve ami még jó volt, hogy bár sokszor izgalommal és kérdésekkel fejeződött be egy-egy fejezet, de a következő fejezet egy másik emberhez kötődő korábbi kérdéseket válaszolt meg. Ezzel végig fenn tudta tartani az író a feszültséget, hiszen sokszor várni kellett egy-egy történet folytatására, de közben megkaptam a többi történet titkát, így aztán mégsem éreztem azt, hogy sokat kéne várnom.
Mindenképpen szeretném elolvasni a folytatást is, de azt hiszem, hogy még várok vele, mivel a saját könyveimet is ki kéne olvasni.

5/5

2013. március 15., péntek

Marissa Meyer: Cinder

Fülszöveg
Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra... Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van.
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnévnek köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás "nemzetbiztonsági ügy".
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerült varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Vélemény
Anyukám karácsonyra kapta a könyvet és elég gyorsan el is olvasta. Én azóta nézegetem a polcán, illetve már korábban is megakadt a szemem a könyvön, ennek ellenére csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam. Nagyon örülök, hogy végre ez is megtörtént, mert iszonyúan élveztem, az egyetlen bajom, hogy a folytatása még a messze távolban se látszik, de azért remélem nem kell rá majd olyan sokat várni.
A történet során nagyon megkedveltem Cindert, mert még ha néha kicsit csacska is, egyébként eszes lány és nem egy üresfejű liba. Peony-t szintén megkedveltem, bár róla nem sokat ír a könyv. Ami a cselekményt illeti, nem mondom, hogy nagyon rejtélyes volt, bizonyos dolgokat jóval korábban sejteni lehetett, mint hogy kiderültek volna, de ettől függetlenül egy jól összerakott kis történet. Tetszett, hogy az alaptörténete, a kiindulópontja a Hamupipőke volt, igazán jól lett feldolgozva a már jól ismert mese, mert bár végig ott volt a háttérben, de nem vonta el a figyelmet a fontos történésekről az alapsztori, ugyanakkor kereken le lett írva, hogy a mese átdolgozása és így nem volt zavaró a hasonlóság.

5/5 - megkaptam, amit vártam

2012. november 5., hétfő

A balszerencse áradása


Álljon itt egy kis összefoglaló a címben már említett könyvsorozatról (illetve az első öt részéről, mivel csak azokat olvastam eddig), valamint a filmről. Lemony Snicket sorozatában a két ismétlődő elem van, ami számomra rendkívül zavaró, nem a történet, hanem a stílus szempontjából. Az első dolog, hogy az író folyton folyvást le akar beszélni a könyv továbbolvasásáról, már pedig ez egy elég fiataloknak szóló könyv, akiket - főleg mostanában - amúgy is elég nehéz rávenni az olvasásra, nem szükséges fejezetenként lebeszélni őket erről, ha már egyszer a kezükbe vették a könyvet. Szerencsére ez ahogy halad előre a sorozat egyre kevesebbszer fordul elő, a negyedik részben például csak legelején egyszer próbál meg lebeszélni a könyv elolvasásáról. A másik fő problémám az az állandó magyarázkodás, bár a sorozat előrehaladtával ezt is kevesebbszer teszi az író, és ami azt illeti erre még meg is van az a magyarázat, hogy mivel nálamnál jóval fiatalabbaknak írta a könyvet, ezért ők adott esetben tényleg nem ismerik a megmagyarázott szavakat, ezért nem árt, ha elmondja az író (gyakran egyébként Klaus szavain keresztül magyarázza meg őket, ami jó, bár némiképp furcsa, hogy eg 14 éves lány nem ismer ilyen szavakat), hogy az adótt szó mit is jelent pontosan. Azonban furcsának találom, hogy míg az irdatlan szó jelentését elmagyarázza, addig a pszichológiai neurózist nem, amit mondjuk lényegesen nehezebb, ugyanakkor elég furi, főleg, hogy a szavak Sunny gondolataiban jelennek meg, aki ugye egy csecsemő. No ez egy másik érdekes dolog a könyvvel kapcsolatban, hogy némiképp elrugaszkodik a valóságtól, többek között abban, hogy Sunny csecsemőként elég sok mindent meg tud azért csinálni, ami időnként már tényleg abszurd, emellett a felnőttek soha semmit nem hisznek el a gyerekeknek, mert annyira idióták (már elnézést a megfogalmazásért), hogy amit a két szemükkel látnak, azt el is hiszik, ez valljuk be őszintén elég valószínűtlen. Ami még szintén fura, hogy Violet rengeteg szót nem ismer, amit Klaus igen, holott Violet két évvel idősebb, és bár Klaus jóval többet olvas, mint az a történetből kiderül Violet is, úgyhogy ez nem teljesen tisztázott, hogy miért is van így. 
Ezektől az apró hibáktól eltekintve azt gondolom, hogy a könyv egy élvezetes olvasmány, tetszik a stílusa, bár nem az én korosztályomnak való, és ez látszik is rajta. 
A filmet több éve láttam, mikor először elolvastam a könyv első három részét, ami azt illeti, most hogy újraolvastam az első három részt, és elolvastam hozzá még a negyediket és az ötödiket biztos vagyok benne, hogy nem az első három könyvből van a film. Mármint az események nagy része igen, de a film végén már kiderül, hogy a gyerekek nem csak egy gonosztevő célpontjai, hanem valami nagyobb dologba keveredtek bele, ez azonban a könyveket tekintve, csak az ötödik részből derül ki. Nekem annak idején egyébként tetszett a film, nem volt rossz, csak hát annak is olyan kurtán furcsán lett vége, mivel nyitott kérdést hagyott maga után. Bár vannak olyan filmek, amikben ez jó, de ez nem az volt, tehát azt várta volna az ember, hogy lesz folytatása, és talán így is tervezték annak idején, csak aztán nem aratott akkora sikert a film, vagy nem tudom, minden esetre így lezáratlan maradt. Mondjuk ez így van a magyar könyvekkel is, hiszen most ahogy megnéztem magyarul még csak nyolc része jelent meg a sorozatnak, a legutolsó 2007-ben, azóta pedig angolul már az utolsó, vagyis a tizenharmadik rész is megjelent. Szóval lehet ez se lesz befejezve magyarul, amit igazán sajnálok, mikor érdeklődés hiányában nem fordítják le egy sorozat további köteteit, így aztán azok is lemaradnak róla, akiket mégis érdekel. De majd meglátjuk. Szóval ez lett az én kis összefoglalóm.