Fülszöveg
 |
| Kiadás: Magvető, 1989 Fordító: Zsámboki Mária Oldalszám: 264 |
– Mi történt vele, Josi? Meggyilkolták?
– Hogyan? Hogy meggyilkolták volna? Mi jut eszedbe? Nem, dehogy, nem tudom, hogyan történhetett.
– De hát azt csak tudod, hogy miben halt meg?
– Nem tudom. Semmit sem tudok, de olyan mintha…. Szóval, azt hiszem, a szíve. Jamie, valójában én semmit sem értek. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám, hogy… Á, ostobaság…
Clairier közben észrevétlenül közelebb lépett az ágyhoz. Tekintete megakadt az éjjeliszekrényen, ahol mindenféle apró tárgyak hevertek. Többek között az esti injekció maradványai. A fiatalember szórakozottan nézte ezeket a tárgyakat, egyet-kettőt meg is érintett közülük. Aztán hirtelen odalépett Josihoz, és megkérdezte:
– Mondja doktor, végül is mit adott neki az este?
Vélemény
Vizsgaidőszakom végeztével kezdtem bele a könyvbe, és azt kell mondanom, hogy igazán üdítő volt. Egyrészt, mert végre rendesen olvashattam, másrészt mert régen olvastam ilyen igazi krimit. Értve ezalatt azt, hogy megismertem benne a szereplőket, megtörtént a gyilkosság, a végén pedig megvolt a szokásos leleplezés. Tényleg nagyon jólesett ez a lelkemnek most.
Maga a történet szerkezete szokványos volt, viszont a szereplők köre egy furcsa baráti társaságból (és néhány kívülállóból állt), akiknek több titkuk volt, mint azt sejtették. Voltak köztük szerethetőek, esendőek, és voltak, akiket egyszerűen nem tudtam megkedvelni. Mindenesetre érdekesek voltak.
A sztori másik nagy előnye az volt, hogy nem árult el túl sokat, vagyis még a könyv végén, a leleplezésnél is megdöbbentő titkok derültek ki, mármint az olvasó számára is megdöbbentőek. Viszont azért jó néhány dologra felhívta a figyelmemet a történet során az önjelölt nyomozó, amiből kiindulva aztán elkezdhettem én is spekulálni, hogy vajon ki is lehet a tettes és mi lehet az indítéka. Szóval megvolt benne a kellő egyensúly.
Amiben pedig már most biztos vagyok, hogy újra fogom én még olvasni, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy a megfejtés ismeretében vajon több dolog szemet szúr-e a történet során, mint első olvasásra.
5/5 pont
Maga a történet szerkezete szokványos volt, viszont a szereplők köre egy furcsa baráti társaságból (és néhány kívülállóból állt), akiknek több titkuk volt, mint azt sejtették. Voltak köztük szerethetőek, esendőek, és voltak, akiket egyszerűen nem tudtam megkedvelni. Mindenesetre érdekesek voltak.
A sztori másik nagy előnye az volt, hogy nem árult el túl sokat, vagyis még a könyv végén, a leleplezésnél is megdöbbentő titkok derültek ki, mármint az olvasó számára is megdöbbentőek. Viszont azért jó néhány dologra felhívta a figyelmemet a történet során az önjelölt nyomozó, amiből kiindulva aztán elkezdhettem én is spekulálni, hogy vajon ki is lehet a tettes és mi lehet az indítéka. Szóval megvolt benne a kellő egyensúly.
Amiben pedig már most biztos vagyok, hogy újra fogom én még olvasni, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy a megfejtés ismeretében vajon több dolog szemet szúr-e a történet során, mint első olvasásra.
5/5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése