Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Kiadás: Lazi, 2007
Eredeti cím: Pride and Prejudice
Fordító: Szenczi Miklós
ISBN: 9789639690479
Oldalszám: 338
Értékelés: 5*/5

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylagos kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, mély pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.
A fülszöveg további része cselekményleírást tartalmaz, mindenki saját felelősségére olvassa!
A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.

A könyvről:

Akárcsak a többi Jane Austen könyvet, amit olvastam, ezt is nagyon szerettem. Jane Austen stílusa nagyon magával ragadó. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen minden könyve ugyanarról szól, mégis mindegyik más és más, főként a különböző múltú szereplők miatt.

A szereplőkről:

Az írónő nagyon jól tud karaktereket alkotni.

Akiket nagyon megszerettem: Lizzy-t, mert eszes és bár éles a nyelve, azért igazán kedves is tud lenni. Darcy-t, mert hát ő Mr. Darcy, akit nem lehet nem szeretni. Mr. Bennet-et, mert bár kiderült a történetből, hogy nem kevés hibája van, ezt ő is belátja, és amúgy is az egyik legjobb humorú karakter a történetben. Gardineréket azért szerettem meg, mert értelmesek és nagyon tetszik, ahogy Jane-el és Lizzy-vel viselkednek.

Mr. Collins-t ugyan nem szerettem meg, viszont rendkívül mókás hatást vált ki a leveleivel és megjelenéseivel a könyvben, bár még ennek ellenére is kissé idegesítő.

A filmről:

A könyvet is már másodjára olvastam, de a filmet még többször láttam, mármint a BBC-s változatot. A filmben Mr. Collins sokkalta idegesítőbb, mint a könyvben, viszont Mr. Darcy nézéséért megéri elviselni. Ezenkívül szerintem nagyon történethűre sikerült a film.

Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. 

– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy. 

– Mi a baj, mama? Miért hunyorgat rám folyton? Akar tőlem valamit? 
– Semmit, kislányom, semmit a világon... Dehogyis hunyorgattam rád.