Eredeti cím: Onyx
Fordító: Miks-Rédai Viktória
ISBN: 9789633736319
Oldalszám: 470
Sorozat: Luxen *2
Értékelés: 4/5
Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
A cselekményről:
Nagyon sajnálom, de ez a könyv számomra nem érte el az első színvonalát. A könyv első felében nem sok minden történt, és izgalom kb. nulla volt. Többször jutott eszembe, hogy leteszem és hagyom a fenébe az egész sorozatot, de mindig volt valami elejtett kis utalás, ami pont annyi kíváncsiságra adott okot, hogy végül meggondoltam magam és inkább folytattam. Ettől függetlenül nem tartom pozitívnak a kezdést, mert bár olvastatta magát, határozottan fel tudott idegesíteni.
Aztán szerencsére a könyv második felében kezdtek beindulni a dolgok és lényegesen kevesebbet bosszankodtam, mert kevesebb okom akadt rá, aminek nagyon örültem. Végül már úgy éreztem, hogy igen, ezt tényleg ugyanaz az írónő írta, mint akit az első könyvet, és bizony eljutottam odáig, hogy kíváncsi vagyok a következő könyvekre és mindenképpen elolvasom őket. De remélem azért a könyv első felének teszetoszaságát a későbbiekben hanyagolja az írónő.
A szereplőkről:
Az egyik kedvenc szereplőm Dee, így aztán szomorú voltam, mert ő ebben a részben nem kapott túl sok szerepet. Valószínűleg ez is hiányzott nekem a könyv első felében, mert nem nagyon volt olyan történés, ami erről elvonta volna a figyelmemet.
Daemon ugyan itt visszavesz kicsit magából, de azért szerencsére nem annyira, mint az előzetesen elolvasott értékelések alapján számítottam rá. A közte és Katy között lévő csipkelődés ebből a könyvből sem hiányzik.
Katy volt az, akit az első könyvben megszerettem, mert imád olvasni és belevaló volt a karaktere. Sajnálatos módon ebben a könyvben eléggé átment nyafogós idióta libába, főként a könyv első felében, és ez nagyon nem vált se Katy, se a könyv javára. Amit Blake-el csinált az meg egyenesen agyrém volt. Mondjuk a srácot már az elején se csíptem nagyon, és ez a későbbiek során se változott. Szóval valószínűleg ezért is volt érhetetlen számomra Katy vívódása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése