Eredeti cím: Behemoth
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9786155229275
Oldalszám: 588
Sorozat: Leviatán-trilógia *2
Értékelés: 5*/5
Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.
A könyvről:
A kiadásról és magáról a világról leírtam már a véleményemet az előző kötetről írt bejegyzésemben, úgyhogy ezt nem is részletezném ki különösebben, itt elolvashatjátok:
Annyit tennék még hozzá, hogy a második kötet hasonlóan szép és jól összerakott, mint az első.
A cselekményről:
A történet kezdetén még mindig a Leviatán fedélzetén tartózkodnak a szereplőink, és teszik a dolgukat. Aztán jönnek a bonyodalmak, és körülbelül a könyv felénél eljutunk Isztambulba. Mondhatom üdítő volt a változatosság. Már az is jó volt, hogy a léghajó helyett egy városban voltunk, erre csak még egy lapáttal rátett az, hogy Isztambul egzotikus, barkácsok uralta forgatagába csöppentek Sándorék. Illetve az ott kialakult helyzet is új volt, és nekem tetszett.
A szereplőkről:
Nos, az eddig megismert szereplők az elvárt módon álltak helyt az új helyzetekben. Sándor és Deryn barátsága szorosabbá és ezáltal bonyolultabbá vált.
Dr. Barlow és Volger gróf főleg a könyv második felében kevesebb szerepet kapott, viszont helyettük megismerhettük Lilit-et és a családját, akiket megkedveltem és jó volt, hogy új szereplők is beléptek a már ismertek mellék. Mármint olyan új szereplők, akik előremozdították a cselekményeket és fontos szerepet játszottak a történetben. Ilyen volt még Bovril, akiről csak annyit mondanék, hogy a legaranyosabb koholmány, aki szerepel a könyvben.
– Miféle lény ez? – kérdezte, és egy lépést tett hátra.
– Ó, ez csak Tazza. Ártalmatlan – mondta Deryn, aztán eszébe jutott, mekkora károkat okozott az állat a nagyeszű hölgy kabinjában, és hozzátette: – Kivéve, ha ön függöny, de, ööö, nyilvánvalóan nem ez a helyzet.
– Tehát a vakmerőségem a helyes stratégiába vezetett, gróf?
– Napjában kétszer még egy álló óra is helyesen mutatja az időt.
– Végtére is a fiúknak természetes érzékük van a gépekhez.
– Úgy érted, természetes érzékük a kérkedéshez.
– Ó, ez csak Tazza. Ártalmatlan – mondta Deryn, aztán eszébe jutott, mekkora károkat okozott az állat a nagyeszű hölgy kabinjában, és hozzátette: – Kivéve, ha ön függöny, de, ööö, nyilvánvalóan nem ez a helyzet.
– Tehát a vakmerőségem a helyes stratégiába vezetett, gróf?
– Napjában kétszer még egy álló óra is helyesen mutatja az időt.
– Végtére is a fiúknak természetes érzékük van a gépekhez.
– Úgy érted, természetes érzékük a kérkedéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése