2014. augusztus 10., vasárnap

Diana Wynne Jones: A vándorló palota

Kiadás: Pongrác, 2011
Eredeti cím: Howl's Moving Castle
Fordító: Laukó Viktória
ISBN: 9789638857545
Oldalszám: 320
Sorozat: Palota *1
Értékelés: 5*/5

Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat – Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket. 
A regény alapján Hayao Miyazaki készített Oscar-díjas animációs filmet. Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.
Ez a kiadvány a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.

A könyvről:
Egy varázslatos mese volt ez, amit azt hiszem jó néhányszor fogok még újraolvasni. Határozottan jó volt visszatérni a hétmérföldes csizmák, boszorkányok és varázslók országába.
Bár néhány rejtélyre hamarabb rájöttem, mint Sophie, a történet végén viszont határozottan meglepett az írónő. Amúgy a végső lezárás nagyon jól sikerült, nem cifrázta túl a dolgot az írónő, pont csak annyit írt le, amennyit kellett, ez nagyon tetszett.

A szereplőkről:
Sophie-t, Calcifer-t és Howl-t is megszerettem a történet során. Bár az is igaz, hogy néha én is hasonlóképpen gondoltam Howl-ra, mint Sophie. 
Nagyon tetszett az egyéb szereplők megjelenítése is a könyvben, hiszen senki nem került bele ok nélkül, mindenki alakított egy kicsit a történet folyásán, ami nagyon jó volt.  Mert ettől nem csak puszta mellékszereplők voltak, hanem fontos részét képezték a történetnek.

Az animéról:
Megnéztem a könyvből készült animét is, és nem egészen tudom még mit mondjak. Egyrészről nagyon érdekes volt, és tetszett. Másrészről nehéz volt elvonatkoztatni a könyvtől, hiszen néhány napja fejeztem csak be, így óhatatlanul is összehasonlítottam magamban a kettőt. Ami ugyebár nagyjából lehetetlenség, mert bár vannak közös elemek a könyvben és az animéban, mégis teljesen más a kettő. Mások a karakterek, a cselekmény, és az egész hangulat. Tetszett mindkettő, de azért ha választani kell, akkor egyértelműen a könyvet mondanám.

Bár az tény, hogy meglehetősen kockázatos lett volna pofon vágni egy varázslót, aki a hajszíne miatt sopánkodik. Tapasztalatai alapján mégis tudta, hogy a hisztik kiváltó oka csak ritkán a valódi ok.

– Nem hiszem, hogy gonosz lennék – ellenkezett Calcifer.

– Nézz ide! – kiáltotta. – Nézd csak meg! Mi a fenét csinált a végzet egyszemélyes, női hadserege a varázsszereimmel?!

Sophie hallotta, amint Howl még egyszer elterül a padlón, majd fennhangon szidja az ágyat, amiért félreugrott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése