2013. május 9., csütörtök

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg


Fülszöveg
Antoine de Saint-Exupéry – barátainak Tonio vagy Saint-Ex – gyerekkorában biciklivel akart repülni. Később tengerész szeretett volna lenni. Aztán mégis pilóta lett és híres író. Végül repülővel a tengerbe veszett. Vagy elrepült a B-612-es kisbolygóra, az aranyhajú kisfiú után, akivel a sivatagban találkozott. az is lehet, hogy visszatért oda, a csillagok közé. A földön gróf volt, de ezzel sohasem törődött, hiszen kockafejű melák létére alighanem maga volt a kis herceg. 
Ő látogatta meg a királyt, az iszákost, az üzletembert, a lámpagyújtogatót, ő szelídítette meg a rókát, neki volt egy virága és három vulkánja, amelyeket hetenként megtisztított. S ő nevet azóta ránk minden csillagról, ha könyvet olvasunk.

Vélemény
Nem elsőre olvasom már A kis herceget, de még mindig szeretem és még mindig meg tud hatni. Mikor először olvastam általánosban, akkor – így visszanézve – sok mindent nem értettem meg belőle, de szerettem a történetet. Aztán tavaly újraolvastam és egészen mást jelentett, mint eddig. Most pedig ismételten elolvastam, mert szeretem.
Először is mesélnék a kis herceg karakteréről, aki szerintem a világirodalom egyik legszerethetőbb figurája. Mikor először találkozunk vele, szeretne egy  bárányt, ami egy igazán aranyos momentuma a könyvnek véleményem szerint.
Aztán a történet során szép lassan megismerjük, látjuk, ahogy gyermeki szeme felfedezi a dolgokat, megérti azt, amit eddig nem és megtanulja mit jelent szeretni. Vele együtt tanuljuk meg, vagy fedezzük fel újra mi is ezeket a dolgokat. Mert az emberek, a fölnőttek sok mindent elfelejtenek, nem tarják fontosnak azokat a dolgokat, amik igenis fontosak.

SPOILER

Ezzel térjünk is rá a történet két másik jelentős szereplőjére a kis herceg rózsájára és a rókára. A rózsa az, akihez a kis herceg mindenekfelett hűséges, mégis megszökik tőle, mert nem tudja, hogy mennyire fontos ő valójában a virágnak.
"Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem a gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna."
A róka pedig az, aki megtanítja a kis hercegnek azt, amit sokan elfelejtettek:
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Azt hiszem, hogy mégiscsak ő a kedvenc karakterem a történetben, mert sikerült megfogalmazni azt a gondolatot, ami ugyan nagyon igaz rám, de sosem sikerült ennyire szépen elmondanom.
"– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."
SPOILER VÉGE

Igazság szerint kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy nem tudok a könyvről egészen értelmes véleményt írni, de azt hiszem ezekből az apró dolgokból és az idézetekből kiderül, hogy megéri elolvasni. Egy igazán kiváló történet az emberekről az embereknek, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy törődjünk egymással. Azt hiszem legalábbis, de talán ennél jóval többre, csak én ezt nem tudom elmondani.

5*/5 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése