2013. július 17., szerda

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Kiadás: Libri, 2012
Oldalszám: 478
Fülszöveg
Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.
A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség brutálisan meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban. 1910-et írunk: az Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Eközben furcsa vendék érkezik Budapestre: Saint-Germain grófja, akinek a történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni...

Vélemény
Úgy gondolom, hogy ennek a könyvnek a hangulata az erőssége. Egy számomra csak a történelemkönyvekből ismert korszakot ír le, azt is közelről, a hétköznapi emberek szemszögéből. Illetve az is érdekes, hogy bár 1910-ben játszódik, vagyis jóval a születésem előtt, de ugyanabban a városban, ahol élek, ezáltal közelebb érzem magamhoz a történetet. Szóval a kor és a helyszín választása tetszik, maga a stílus sem rossz. De beszéljünk a történetről és a szereplőkről is kicsit.
Elég lassan kezdődik el a sztori, és igazság szerint később se lesz szerintem olyan pörgős, de ezzel nem volt különösebb problémám. Azzal már inkább, hogy a szereplőket valahogy nem igazán tudtam megkedvelni, talán a gróf és Etelka állt a legközelebb hozzá, hogy szeressem őket. De a gróf valahogy túl távolinak tűnt, bár a róla szóló részeket mindig érdeklődéssel olvastam. Etelka meg olyan volt, hogy az elején szerettem, aztán nem, aztán elfogadtam olyannak, amilyen, de nem kedveltem meg újra. A többi szereplő meg olyan volt, hogy annyira azért nem dobtam tőlük hanyatt magamat. Persze mind emberiek voltak, de nem sikerült nekik túl sok érzelmet kiváltaniuk belőlem.
A másik nagy problémám a könyvvel, a vége volt. Félreértés ne essék, nem magával a végkifejlettel van problémám, hanem a mikéntjével. Valahogy úgy érzetem, hogy a könyv lassú tempójához képest egyszerre csak mindenre ott van a válasz, függetlenül attól, hogy eddig mit tudtunk, nem tudtunk, vagy sejtettünk ezekből a válaszokból. Nekem ez fura volt.
Ja, és amit még megemlítenék, hogy szerintem nem az a régimódi vámpíros történet. Mármint lassú, és egyáltalán nem olyan, mint a mai vámpíros történetek, szóval ha így vesszük, akkor inkább a régiekhez (pl: Drakula, Carmilla) hasonlít. Viszont az itt megjelenő vámpír személyisége véleményem szerint nem hasonlít az elődjeiéhez. Persze nem is az a dolga ennek a történetnek, hogy olyan legyen, mint a régiek, szóval ezzel nincs baj.
Amit még megemlítenék, hogy nem tervezem folytatni a sorozatot, mivel annyira azért nem nyerte el a tetszésemet a könyv, és szerencsére a cselekmény miatt se érzem égető szükségét a folytatásnak. Persze még akármi megtörténhet, de egyelőre így gondolom.

4/5 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése