Kiadás: Maxim, 2012
Eredeti cím: The Statistical Probability of Love at First Sight
Fordító: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 276
Értékelés: 4/5
Négy perc általában alig valamire elegendő - ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott.
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól - Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról,hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a New York-i repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még sohasem találkozott.
Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól - Hadley-é pedig a 18A-ra.
A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőzi az olvasót arról,hogy az igaz szerelem akkor bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá.
A könyvről:
Alapjában véve nem volt rossz könyv, de számomra nem érte el a Milyen is a boldogság? szintjét. Valahogy azt kevésbé éreztem valószerűtlennek. Bár az is lehet, hogy csak nem volt meg a tökéletes hangulat most ehhez a könyvhöz. Számomra nem a szerelem része volt igazán lebilincselő a történetben. Sokkal jobban érdekelt, hogyan alakul Hadley és az apja kapcsolata. Ami azt illeti a történet ezen szálával meg is voltam elégedve. Ellenben a szerelmi szál nekem néhol kicsapta a biztosítékot. Nem azzal, hogy túlontúl romantikus volt, hanem a szülők hozzáállásával. Mert most komolyan, ezzel a sráccal kevesebb, mint huszonnégy órája találkozott...
A szereplőkről:
Nagyjából rendben voltak, bár helyenként erősen kifogásolhatónak éreztem a szülők viselkedését. Mint már említettem nem úgy általában, hanem azt, ahogy reagáltak arra, ami Hadley-vel és Oliverrel történt, mert azért véleményem szerint ennél egy kicsit szigorúbbak is lehetnének.
Ezenkívül annak ellenére, hogy nem volt nyálasan romantikus a könyv (szerencsére), azért néha úgy éreztem, hogy Oliver már-már túlságosan tökéletes. Kezdte megközelíteni a Jane Austen könyveiben fellelhető tökéletes pasik szintjét, és ez valahogy számomra ebben a történetben nem volt az igazi.
Meg aztán Hadley számomra néha hihetetlenül meggondolatlanul viselkedett, bár saját maga is említi a könyvben, hogy időnként teljesen meggondolatlanul cselekszik, szóval legalább elismeri ő is. De azért aranyos lány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése