 |
Kiadás: Ad Astra, 2013
Eredeti cím: The Testament of Jessie Lamb
Fordító: Béresi Csilla
Oldalszám: 322 |
Fülszöveg
Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.
Vélemény
Megpróbálok mindenféle spoiler nélkül írni, bár ami azt illeti maga a könyv is olyan, hogy néhány dolgot az elolvasás nélkül is lehet sejteni, de mindegy.
Nos, az Ad Astra kiadó ismét elvarázsolt, ebben a könyvben ugyanis már akkor beleszerettem, mikor még csak a borítót láttam. Elolvasva hozzá a fülszöveget úgy gondoltam, hogy valóban ott a helye a polcomon. Viszont elolvasva a könyvet sajnálatos módon kiábrándultam belőle, mert korántsem azt kaptam, mint amit vártam. Mikor elkezdtem már akkor megijedtem, mert számomra túl sok volt a különböző szervezetekből, aktivistákból, és az, hogy a főhős is része volt ennek, az túl sok volt. Igazság szerint már itt rá kellett volna jönnöm, hogy egészen máshogy gondolkozok, mint a főhős, más az életfelfogásom. Sőt, nem csak a főhős, de jóformán minden fontos szereplő máshogy gondolkozik, mint én. Ennek fényében elég nehéz volt bármelyikükkel is együtt éreznem, mivel nem igazán tudtam megérteni őket, valahogy számomra mindenki túlságosan szélsőségesen gondolkozott. Bár való igaz, hogy egy világméretű katasztrófa sújtotta őket, de számomra még ezzel együtt is szélsőséges volt a viselkedésük, bár való igaz, hogy sokuk tinédzser, vagyis a lázadó korszakukat élik meg.
SPOILER
Térjünk is rá arra, hogy Jessie is tini. Számomra valahogy ez a dolog így sok volt. Mivel az életének ezen szakasza kihozza belőle a lázadót, nem felnőtt még, de nem is gyerek. Elég problémás korszak, hiszen próbál felnőttként viselkedni, ellentmond a szüleinek, megkérdőjelezi a cselekedeteik helyességét, viszont ő maga sem tud mindig helyesen dönteni, sok mindenre nincs még rálátása. Meg ugyebár van a nagy döntése, amit annak hatására hoz meg, hogy mennyi rossz dolog történt vele az utóbbi időben, főleg, hogy ezeket a rossz dolgokat ebben a korszakában éli meg. Viszont számomra attól, hogy ezek hatására hozza meg ezt a döntést (függetlenül attól, hogy a családjának és a barátainak mit mond), ettől nem önfeláldozás, hanem inkább öngyilkosság, menekülős a problémák elől, amiket nem tud megoldani.
SPOILER VÉGE
Sajnos azt kell mondanom, hogy ezt a könyvet nem nekem írták.
3/5
