Isaac Marion: Eleven testek

Kiadás: Libri, 2013
Eredeti cím: Warm Bodies
Fordító: Nagy Gergely
Oldalszám: 308

Fülszöveg
R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi hulla.
Egy elhagyott város romjai között találkozik egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett, hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd viszony kezd kibontakozni köztük.
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni...
Isaac Marion egész életében Seattle-ben élt. Nem végzett el semmilyen egyetemet, nem nyert díjat, nincs felesége, sem gyereke. Van viszont egy zenekara, képeket fest, és első regényével gyökeresen megváltoztatta a zombikról alkotott elképzeléseinket.

Vélemény
Egész érdekesnek alkotta meg Marion ezeket a zombikat. Eddig valahogy ódzkodtam tőlük, de a könyv olvasása közben be kellett látnom, hogy ők is emberek (voltak).
Maga a tény, hogy egy zombi szemszögéből ismerjük meg a történetet, az is kellőképpen izgalmassá teszi a könyvet, emellett ráadásul még a cselekménye is érdekes. Olvasmányos a stílus és szerethetőek a szereplők. Bár valójában nem egy átütő erejű történet - véleményem szerint -, és bizonyos utalásokból következtetni lehet későbbi cselekményekre, de ettől függetlenül egy jó kis történet. Még ha közhelyes is ezt mondani, de nem vártam tőle se többet, se kevesebbet. Egyszerűen csak jó volt úgy, ahogy. Ezenkívül pedig igazán élveztem, hogy a könyv végén mégiscsak el tudta érni az író, hogy kíváncsi legyek, hogy izguljak a szereplőkért. Szóval jó volt.

5/5 pont