2013. augusztus 30., péntek

Kristin Cashore: A garabonc

Kiadás: Könyvmolyképző, 2010
Eredeti cím: Graceling
Fordító: Farkas Orsolya, Szalai Virág
Oldalszám: 480
Fülszöveg
Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni. 
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért. 
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz. 
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül… 
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.

Vélemény
Azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó kis könyv. Tetszett a stílusa, és maga a világ is, amit megalkotott az írónő. Szeretem ezt a fajta fantasyt is, úgyhogy nem volt vele problémám, sőt, kellett is. Nem azt mondom, hogy feltétlenül egy könnyed történet, de mégse éreztem véresen komolynak, így aztán jól esett elmerülni a világában. Sok szereplőt megkedveltem, főként Katsát és Keserkéket, akiknek a neve is nagyon megtetszett. Megszerettem a garaboncokat, mármint nem a konkrétan a szereplőket, hanem ezt a "fajt", hogy úgy mondjam. Illetve maga a cselekmény is izgalmas volt. Úgy nagyjából ennyit tudnék mondani a könyvről. Mindenesetre örülök, hogy végre elolvastam.

5/5 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése