2015. január 9., péntek

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Sorozat: Ólomerdő *1
Kiadás: GABO, 2014
ISBN: 9789636899004
Oldalszám: 360
Bechdel-teszt: átment
Értékelés: 5*/5

A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek képzelte. Tündérek, lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb.
Az Ólomerdő egyszerre rendhagyó fantasy és árnyalt családtörténet, amely bátran szembemegy a mesékkel szembeni elvárásainkkal. Egy fiataloknak és időseknek egyaránt ajánlható történet sorsról és döntésekről, ígéretekről és következményekről, valamint arról, hogy néha a mesehősök tetteit is irányíthatja önzés és hatalomvágy.
Kleinheincz Csilla könyve 2007-ben már megjelent és sikert aratott, a régóta várt folytatásokat ez az átdolgozott kiadás készíti elő.

A korábbi olvasásaimról:
Ugye ez a könyv már megjelent egyszer 2007-ben, én egy évvel később ugyan, de megvettem és elolvastam. Akkor nem sokkal voltam idősebb Emesénél, sokkal inkább gyerekszemmel néztem a történetet. Aztán tavaly újraolvastam a könyvet. Ekkor már jobban megértettem a szereplőket, és még jobban vártam a folytatást, ami azonban még mindig nem jött. 

Az új kiadásról:
Megvallom csak később terveztem megvenni az új kiadást. Persze tudtam, hogy előbb-utóbb ott kell legyen a polcomon, mert egyrészt kíváncsi voltam mi lett benne más, másrészt szerettem volna, hogy egységes legyen a sorozat a polcomon. Aztán novemberben úgy alakult, hogy sikerült antikváriumból megszereznem, úgyhogy végül mégis megvettem. Illetve ha már megvettem neki is kezdtem, hogy még az Üveghegy előtt elolvassam az új kiadást.
Imádom az új kiadás borítóját, bár az is igaz, hogy a régit is nagyon szeretem, de az új színvilága közelebb áll hozzám. Azonkívül a képek is nagyon tetszenek, amik belül vannak, illetve a fejezetek sorszáma alatt, illetve a szövegben lévő elválasztó motívumok is nagyon jól illenek a könyvbe.
A könyvet olvasva otthon éreztem magam az ismerős jelenetekben, volt amit elkezdtem olvasni és felrémlett, hogy igen, szóról-szóra így volt a korábbi kiadásban is. Aztán még két mondat és következett a fejvakarás – ez nem rémlik, ez új információ, – és néha még az előző könyvet is elővettem, hogy összehasonlítsam az adott jeleneteket.
Egy kicsivel több információ volt a tündérekről, Rabonbánról, kevesebb Emese iskolájáról. Én már ennek is örültem ennyi év várakozás után. Amúgy a főbb történések ugyanazok maradtak, bár amikor a könyv vége felé jártam, akkor reménykedtem benne, hogy mégis más fog történni, de persze maradt minden a régi, mert így kellett lennie.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése