 |
| Kiadás: Maxim, 2013 Eredeti cím: This Is What Happy Looks Like Fordító: Komáromy Zsófia Oldalszám: 440 |
Két idegen, Graham Larkin és Ellie O'Neill akkor ismerkednek meg - legalábbis virtuálisan -, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják.
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet - akárcsak a szerelem - tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Vélemény
Egy könnyed olvasmány reményében kezdtem neki a könyvnek és egyáltalán nem csalódtam. Kiváló kikapcsolódás volt. Az írónő stílusa lendületes és humoros, így már az elején magával ragadott. Elkezdtem olvasni a könyvet, aztán azt láttam, hogy hipsz-hopsz elolvastam az első fejezetet, aztán a következőt, és így tovább. Nem volt benne semmi természetfeletti, semmi hihetetlen - kivéve ha a véletleneket annak vesszük -, mégis letehetetlenül izgalmas volt. Talán pont azért, mert úgy éreztem, akár ismerhetném is Ellie-t. Hiszen egy teljesen hétköznapi lány - egy kisvárosban lakik, fagyizóban dolgozik, szereti a verseket, van egy kutyája, a Harvardra készül. Ezzel azt akarom mondani, hogy az álmai, az élete alapján akár a szomszéd lány is lehetne. Graham-el kapcsolatban szintén hasonlóan éreztem, mert annak ellenére, hogy híres, nem érzi úgy, hogy felette áll mindenkinek. Ezenkívül a romantika is a való élet keretein belül maradt, szóval nem voltak a kelleténél érzelgősebbek, ami számomra nagy pluszpont.
A másik ami nagyon tetszett a történet alapötlete, miszerint a két fiatal csupán egy rossz helyre küldött e-mail következtében ismeri meg egymást. Az is remek volt, hogy ebből adódóan a könyv ezekkel a kezdeti e-mailekkel kezdődött el, és ezután bontakozott ki a történet. Viszont a feladó-címzett státusz némiképp megmaradt a fejezetekben is, mivel azok felváltva követték végig a két főszereplő, Ellie és Graham gondolatait, cselekedeteit - nem E/I-ben íródott a történet, inkább afféle mindentudó narrációval. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, mivel így tényleg mindkét oldalát láthattam a történetnek.
Kiemelném még a lezárás finomságát is, leginkább azt mondanám rá, hogy spontán volt, de szerintem tökéletes.
Végül megemlíteném a könyv borítóját, mivel szerintem nagyon jól tükrözi a hangulatát. A borító elég nagy felülete (oldala és hátulja) sárga, ami jól illik ehhez a nyári történethez. A mosolygós felirat pedig különösen tetszik.
Aki szeretne kicsit kikapcsolódni, de mégis a valóság talaján maradni, annak mindenképpen ajánlom.
5/5 pont
A könyvért köszönet a Maxim Könyvkiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése