Lauren Beukes: Zoo City

Kiadás: Ad Astra, 2012
Eredeti cím: Zoo City
Fordító: Körmendi Ágnes
Oldalszám: 356

Fülszöveg

Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni. 

Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel. 

Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak.

Vélemény

Sajnos nem vagyok kibékülve ezzel a könyvvel. Nem mondom, hogy rossz volt, de közel sem volt az igazi. Azt hiszem magával a cselekménnyel, vagy a stílussal lehetett problémám (bár utóbbi meglepő lenne, mivel az írónő egy másik könyve elnyerte a tetszésemet). Szóval marad a cselekmény. Az elején kicsit lassú volt a könyvhöz, nem kapott el, de aztán a felénél kezdett izgalmassá válni. Viszont a végkifejletet nem sikerült megértenem, hogy miért úgy van, ahogy. Valahogy számomra felesleges volt a brutalitása, illetve hiányzott egy igazi lezárás, így olyan félig-meddig semmilyenre sikeredett.

De persze ott vannak a könyv pozitívumai is. Zinzi, ez a sok mocskot megjárt elállatosodott leányzó azért csak megkedveltette magát velem, akárcsak Lajhár. Benoit szintén szimpatikus figura, a többiek meg olyan elmegy/ellenszenves kategóriába sorolhatóak. 

A másik dolog, amit fontos megemlíteni, hogy a könyv hanyatlófélben lévő világa is sok érdekességet rejt. Bár időnként erősen hiányoltam a könyvből a szómagyarázatot, mivel sok olyan szó volt, amit a szövegkörnyezetből se lehetett tökéletesen megérteni (avagy csak oldalakkal később, mint amikor először megjelent). Ez mindenképpen hiány, de azért még elviselhető.

Végül pedig a könyv mondanivalójáról is ejtenék néhány szót. Leginkább a bűneink miatti kitaszítottságról szól, hiszen a szereplői a bűneik miatt megbélyegzett/elállatosodott emberek. Az ő életüket követhetjük nyomon, azt, hogyan tűrik el ezt az életet, vagy éppen hogyan próbálnak mindent megtenni azért, hogy visszakapják a régi életüket. Mi vezetett ehhez az élethez. Mindenképpen érdekes témát vet fel a könyv, csak azt sajnálom, hogy a cselekményvezetése nem éppen a legjobbra sikeredett.

4/5 pont