Eredeti cím: The Great Gatsby
Fordító: Bart István
ISBN: 9789630796330
Oldalszám: 236
Értékelés: 5*/5
Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó "dzsesszkorszakot", a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, "az amerikai álom" olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lánybe, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy "méltó" legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is "csupa pénz".
A könyvről:
Ami igazán megragadott a könyvben, az az író stílusa, nekem hihetetlenül tetszik. Valahogy képes úgy megjeleníteni a szerelmet, hogy az – a pénz csillogásán túl, az őt övező mocskon túl – megmaradjon tisztának, ártatlannak és mindent elsöprőnek. Képes voltam Gatsbynek minden botlását megbocsátani a már-már őrületbe hajló szerelméért.
De elkápráztatott a csillogó felszín is, magába vonzott a dzsessz, becsíptem tőle.
A filmről:
A könyv olvasása után megnéztem az új filmet, mert kíváncsi voltam milyenre sikerült. Többek között a film előzetese volt az, amin megakadt a szemem, és később ez vett rá, hogy elolvassam a könyvet, amit utána annyira megszerettem. Ennek ellenére utána a filmet sehogy se tudtam szeretni, számomra nem tudta eléggé megragadni a könyv stílusát, valahogy nagyon nem olyan volt, mint amire számítottam.
Többektől is hallottam, hogy Daisy csak azért suttog, hogy az emberek közelebb hajoljanak hozzá; ártalmatlan kajánkodás, s szinte megejtő.
Daisy halkan énekelni kezdett a zene dallamára, fátyolos hangon suttogva maga elé a dal szövegét, amitől azelőtt ismeretlen, új jelentést kaptak a szavak – arra az egy pillanatra, amíg Daisy énekelt.
(...) románcok, de nem levendulában őrzött, elszáradt, régi szerelmek, hanem friss virágoktól szagosak (...)
Daisy halkan énekelni kezdett a zene dallamára, fátyolos hangon suttogva maga elé a dal szövegét, amitől azelőtt ismeretlen, új jelentést kaptak a szavak – arra az egy pillanatra, amíg Daisy énekelt.
(...) románcok, de nem levendulában őrzött, elszáradt, régi szerelmek, hanem friss virágoktól szagosak (...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése