Mi ez kérem?

Mi ez? Ja, hogy még egy King? Igen, a stílusa tényleg magával ragadott, ma is megyek és átveszek egy újabb Kinget (hála a rukkola-nak). No de kérem, miért is?

Ami azt illeti rendkívül egyszerű, mint azt az előző bejegyzésemben is leírtam hihetetlenül zseniálisan tud írni King, mert még akkor is fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését, amikor a könyvben szinte nem történik semmi, és ennek a titka a visszaemlékezés, mikor a szereplők egy-egy unalmasabb pillanatban (pl. mikor alszanak, vagy csak lefekszenek aludni és minden csendes körülöttük) előhívják az emlékeiket ezáltal jobban kitárva saját énjüket az olvasó előtt. Zseniális, de tényleg, hihetetlen jól meg tudja ragadni King ezzel a trükkel a szereplői jellemét, lényegét és rendkívül közel tudja őket hozni az olvasóhoz. Mintha Jack valóban a szemem előtt bolondult volna meg.

Na ez a másik, ahogy szép lassan hatalmába keríti az őrület Jack-et, ijesztő, de tényleg, és hihetetlen, hogy már félig-meddig megutáltam a könyv végére a szállodával keveredett Jack-et és akkor hirtelen egy pillanatra kitisztul, legyőzi az elszabadult szörnyeteget még ha csak kis időre is, de ezzel haladékot adva a fiának. Szegény kisfiúnak, akinek olyan képessége van, amit egy felnőttnek is nehéz lenne kezelni és megérteni, hát még egy öt éves fiúnak, aki megpróbál nagyfiú lenni, de akkor is csak egy kisfiú marad, aki fél a szörnyektől, legyenek valóságosak vagy nem.

Wendy jelleme is érdekes, hiszen egy bántalmazható asszony, mégis amikor előtör belőle az anyai ösztön, akkor szinte legyőzhetetlen, egyszerre gyűlöli és szereti a férjét, akárcsak magát, megijed, mikor az anyjára ismer magában.

Tetszik, az a kis bezárt világ amit King megteremt ebben a könyvében tökéletesen megfelel arra, hogy a lehető legjobb betekintést nyerjük a három főszereplő életébe, gondolataiba. Megismerjük, hogy viselkednek ha nem tudnak menekülni, megtudjuk kinek mennyire erős a tartása, kit a legkönnyebb elcsábítani. Mert való igaz, hogy a szálloda a korábbi lelkektől megerősödött és szinte mindent megtenne, hogy a kicsi Danny-t megszerezze, de az is biztos, hogy Jack szellemileg labilisabb állapotú, mint a felesége, vagy a fia. Persze erre az is rászolgál, hogy még mindig emészti magát az élete korábbi eseményei miatt (alkoholizmus, dühkitörések), és sokkal könnyebb elhitetni vele, hogy amúgy is rossz, hogy minden amit csinál csak és kizárólag rossz dolgokhoz vezethet, így talán a legegyszerűbb és a legvéglegesebb kiút ebből a helyzetből az öngyilkosság, de nem hagyhatja egyedül a családját, hiszen gondoskodnia kell róluk, hát mi sem egyszerűbb öljük meg őket is. Talán még ha nem jelennének meg a szálloda szellemei, Jack akkor is megőrülne ezen a zárt helyen a saját szellemeitől. Bár ami azt illeti a szálloda csak úgymond felnagyítja Jack szellemeit, amik már egyébként is régóta emésztik a férfi lelkét, nem csoda hát, hogy megőrül. Na és ez az, amiért most félek, mert ha csak egy história tele szellemekkel, akkor oké, de most hogy így belegondoltam... Mindenesetre jó, hogy fényes nappal van.