Kezdem úgy érezni, hogy kicsit rákattantam King könyveire, de hát van miért. Ami azt illeti King zseniális stílusban írja a könyveit, még ha nem is történik semmi a történetben, akkor is leköti az ember figyelmét, mert olyankor elkezd mesélni a múltról, ami által jobban megismerhetjük a szereplőket ezzel pedig egy szorosabb kapcsolat jön létre a könyv és az olvasó között. Bár ez eddig még csak a harmadik könyvem, de már itt van a polcomon A ragyogás is, valamint három másik King könyv is útban van felém. De van egy olyan érzésem, hogy ez csak ideig-óráig lesz elég.
Ez a könyve is nagyon tetszett, már csak a stílus miatt is. Viszont kétségtelen, hogy a Tóparti kísértetek jobban magával ragadott, bár persze meglehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy azt kicsit kevesebb megszakítással olvastam, mint A tűzgyújtó.
Amit még megemlítenék, hogy sokkal látványosabb befejezést, egy sokkal nagyobb mértékű pusztítást is el tudtam volna képzelni. Bár meglehet, hogy ez is csupán azért van, mert a Carrie volt az első könyvem az írótól és még mindig abból indulok ki, mert annak aztán látványos a vége, az biztos.
Egyébként egy igazán jól megírt történet volt ez, csak hát az ember óhatatlanul összehasonlítja a korábbi olvasmányélményeivel. Viszont nagyon tetszett, hogy megidézte Orwell művét, sőt, még a kafkai konfliktusokra tett utalás is jól megállta a helyét. Úgyhogy teljesen rendben volt ez a könyv.
Amit még megemlítenék, hogy sokkal látványosabb befejezést, egy sokkal nagyobb mértékű pusztítást is el tudtam volna képzelni. Bár meglehet, hogy ez is csupán azért van, mert a Carrie volt az első könyvem az írótól és még mindig abból indulok ki, mert annak aztán látványos a vége, az biztos.
Egyébként egy igazán jól megírt történet volt ez, csak hát az ember óhatatlanul összehasonlítja a korábbi olvasmányélményeivel. Viszont nagyon tetszett, hogy megidézte Orwell művét, sőt, még a kafkai konfliktusokra tett utalás is jól megállta a helyét. Úgyhogy teljesen rendben volt ez a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése