Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója

Kiadás: Bestline, 2003

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

ISBN: 9635286422

Oldalszám: 290
Bechdel-teszt: átment

Értékelés: 5/5

A Rose Red klasszikus kísértetkastély. John Rimbauer seattle-i gyáros építtette feleségének, Ellennek. Az épületben huszonhat ember tűnt el vagy vesztette életét tisztázatlan körülmények között. Köztük volt Ellen Rimbauer és lánya, April is.
Joyce Reardon 1998-ban egy árverésen régi és poros, lelakatolt könyvet vásárolt. Ellen Rimbauer naplóját, amelyet 1907-től 1928-ig vezetett. A szöveget Reardon nem változtatta meg, a bejegyzések sorrendiségét is megtartotta.
Rose Redet óriási birtok veszi körül, állapotát fotók és rajzok mutatják be a könyvben, viszont nem tudjuk, ki is rajzolta őket. Elképzelhető, hogy ezek Ellen rajzai. Azt sem lehet tudni, valójában hány szoba van Rose Redben. Egy mondás szerint: „Ha hétfőn 74 szobát számolsz, akkor pénteken már 87 szoba lesz…”
Hogy mindez lehetetlen? Ez Rose Red!

A könyvről:

Mikor elkezdtem olvasni a történetet, akkor eléggé meglepődtem, hiszen a fülszöveg alapján arra gondoltam, hogy a történet Rose Redben fog játszódni. Ami nagyrészt így is van, de a történet elején még csak épül a ház, és a főszereplő Ellen és a férje egy éves nászútra mennek, ahol Ellen felfogadja a későbbiekben fontos szerepet játszó Szukenát. Eleinte nem értettem, hogy ez miért fontos a történet szempontjából, de később rájöttem, hogy már a legelejétől figyelemmel kell kísérnünk hármuk kapcsolatát ahhoz, hogy megérthessük a történet alakulását.

A könyv egyik érdekessége, hogy kifejezetten nyíltan kezeli a szexualitást, így eshet meg, hogy a könyvben megjelenik a homoszexualitás és a házasságon kívüli szexuális élet is. Ugyanakkor Ellen nem ír semmi konkrétat, amiből látszik, hogy a szexnek fontos szerepe van a történetben, de csupán a szereplők és kapcsolataik mélyebb megismerésének érdekében.

A misztikumról:

Maga a könyv nagyon érdekesen fogja meg a misztikum témáját. Egyrészről ott van Szukena, akiről tudjuk, hogy bizonyos erőkkel bír, valahogy kommunikálni tud a túlvilággal, de arról, hogy ez pontosan miben is áll, mennyi mindent tehet meg, arról nem sok információt kapunk, inkább csak homályos utalásokat. 

Másrészről ott van Ellen, aki keresztény családban nevelkedett fel, de a történet során mégis elkezd hinni a természetfelettiben, és ilyen ügyekben többször fordul Szukenához, de emellett egy médiumot is felkeres, sőt még egy szellemidéző szeánsz is helyet kap a könyvben, ami amúgy a történet idejében népszerű volt.

Harmadrészt az egész könyvet és a misztikumot – a homályos megfogalmazás mellett – az tette még megfoghatatlanabbá, hogy naplóformában íródott. Ettől sosem tudhattuk biztosan, hogy a könyv eseményeiből mennyi a valóság és mennyi tudható be Ellen képzelődéseinek.

A szereplőkről:

Vegyük először John-t, már csak azért is, mert nem szeretem. Szóval ez a John nagyon gazdag és megnyerő úriember, ennek ellenére már az elején lehet érezni, hogy valami bűzlik vele. Később pedig bizonyságot kapunk, hogy tényleg egy gerinctelen gazember.

Aztán ott van Szukena, Ellen afrikai szobalánya és egyben legjobb barátnője, akihez különös kapcsolat fűzi főhősnőnket. Na őt kedveltem, bár őt is – akárcsak Johnt és a többi szereplőt – csupán Ellen naplóbejegyzéseiből, és ebből kifolyólag a hozzá fűződő kapcsolatán keresztül ismerjük meg.

Ellenről pedig annyit mondanék még, hogy nagyon érdekes volt végigkövetni a változásokat, amiken a sok megpróbáltatás hatására keresztül ment.