Eredeti cím: Bad Girls Don't Die
Fordító: Szabó Krisztina
Oldalszám: 310
Sorozat: Bad girls don't die *1
Értékelés: 4/5
Amikor Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal. Kasey egyébként is fura lány. Alexist is furának tartják az iskolatársai, a szülei, és még a saját fura haverjai is.
A dolgok azonban egyre furcsábbak lesznek, amikor a régi házban, ahol élnek, különös dolgok kezdenek történni. Ajtók nyílnak és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
Kasey is megváltozik. Kék szeme zöld lesz, régiesen kezd beszélni, és egyre gyakoribbak nála az emlékezetkiesések.
Az ő ellenséges viselkedése a legnyugtalanítóbb az egészben. Az addig kedves, babázó kislány eltűnik, az új Kasey pedig folyton dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöld szemű lány már nem is Kasey?
A könyvről:
Alapjában véve jó volt a történet, de azt hiszem, hogy egy kicsit már sok volt benne a közhely. Ezt leszámítva azt mondom, hogy oké. Bár megijedni nem sikerült, de végtére is ez egy ifjúsági könyv, szóval nem is számítottam nagyon másra. Ettől függetlenül a történet olvastatja magát, és engem kíváncsivá tett, úgyhogy szívesen olvastam és elég gyorsan is haladtam vele. Úgyhogy azt gondolom a maga nemében jó könyv.
A végével viszont nem vagyok kibékülve. Egyrészt még egy ilyen könyvhöz is kicsit túlságosan rózsaszínre sikeredett, amitől még közhelyesebb lett. Illetve a lezárás határozottan nem tetszett. Nem is a történések miatt, hanem ahogy meg lett oldva.
Ettől függetlenül majd szeretném elolvasni a folytatásokat.
A szereplőkről:
Alexis kettős érzéseket váltott ki belőlem, mert a történet során sikerült megkedvelnem, néha mégis nagyon felidegesített. Egyrészt ahogy Kasey-vel viselkedtek egymással, némiképpen ellentmondásos volt ez a testvéri szeretet. Meg aztán ez a lázadok, de mégse is elég fura volt számomra. Ezért is érdekel a folytatás, mert kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyit fejlődik Alexis karaktere.
Kasey-ről, bár sok szerepe volt a könyvben nem sokat tudtunk meg, mivel a történet nagy hányadában csak félig-meddig volt önmaga.
A többiek egyelőre nem igazán fogtak meg, de majd kiderül mi lesz a folytatásban.
– Hát, talán a világ nem készült még fel a barátságunkra.
Ennek az egésznek semmi értelme nem volt. Úgy éreztem, mintha én lennék Alice, és épp Csodaországban beszélgetnék a vigyorgó macskával.
Lehetséges lenne, hogy a gonosz átszivárog a falakon, és elülteti a megszállottság magvait vakainek a szívében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése