Új sorozatok

Ejtenék néhány szót az utóbbi egy hónapban elkezdett sorozatokról.

Gail Carriger Napernyő Protekturátus sorozatának első része (Soulless - Lélektelen) alapján bizton állíthatom, hogy folytatni fogom a sorozatot, mivel igazán megszerettem Alexia és Lord Maccon kettősét, a csipkelődésükkel a szívembe lopták magukat. 

Bár a kiadás hagy némi kívánnivalót maga után, mivel a borítón lévő hölgy eléggé ijesztő képet vág véleményem szerint, a könyv hátulja pedig rettentően rózsaszín, mondjuk ezzel még nincs akkora problémám.

Egyébként tetszik a kor és a világ is, amiben játszódik a sztori, úgyhogy várom, hogy a kezembe vehessem a második kötetet is, bár még nem tudom mikor jutok majd el odáig.

Sok idő elteltével vettem a kezembe Nalini Singh Angyali vadász sorozatát, nem is tudom már megmondani, hogy miért. Annak idején, mikor megjelent, akkor megakadt rajta a szemem a könyvesboltban, de végül nem vettem meg és feledésbe merült számomra. Aztán később a moly.hu-n ismét rábukkantam az ismerőseim olvasmányai között, és sok jó értékelést olvastam róla, úgyhogy végül neki álltam. Ami azt illeti egyáltalán nem erre számítottam, bár nem tudom pontosan mire, de nem erre. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tetszett a sorozat, csak egy más elképzelés élt bennem róla, no de sebaj. Igazán megszerettem Elena-t, úgyhogy nem sokkal az első rész után nekiálltam a másodiknak is, és az is hasonlóan tetszett, mint az első rész, úgyhogy ha időm engedi, nekiállok a harmadiknak résznek is. Ebből a szempontból jó, hogy csak most kezdtem el a sorozatot, így legalább nem kell várnom a folytatásra.

Mivel szeretem a Vámpírnaplók sorozatot, ezért úgy döntöttem, hogy nekiállok a könyveknek is, annak ellenére, hogy rengeteg negatív értékelést olvastam róla. Ami azt illeti nem hazudtak, de azért annyira mégse volt rossz, talán azért, mert lelkiekben felkészültem rá, hogy egy katasztrófa lesz a könyv. Persze ebben van némi igazság, viszont véleményem szerint az írónő nem ír rosszul, csak amiről ír, hú. A szereplői kiakasztottak, egyrészről Elena a kiskirálynő egy tragédia, megjegyzem nem is értem miért van oda érte az összes pasi, azért ennyire nem lehet valaki szép, (vagy ennyire hülye egy pasi). Stefan meg a másik, aki állandóan előadja a nagy halált. Úgyhogy arra jutottam, hogy határozottan javított a szereplőkön a sorozat. Egyébként az elején elég nehéz volt elvonatkoztatni a sorozatból már jól ismert szereplőktől, eseményektől, de azért a könyv végére már egészen összejött.
Mindamellett, hogy nem lett a kedvencem, azért tovább olvasom a sorozat, mert kíváncsi vagyok.

A végére hagytam a legjobbat. Már a karácsonyi kívánságlistás bejegyzésemben is írtam, hogy nagyon örülnék neki, ha megkapnám az Időtlen szerelem sorozatot, mert annyira megtetszett, úgyhogy most írnék róla egy kicsit hosszabban. A Rubinvöröst, még tavaly elolvastam és nagyon megtetszett a történet, illetve a szereplőket is megszerettem, már akit arra érdemesnek találtam, mint például Gwendolynt és Lesliet. Karácsonyra végül tényleg megkaptam a Zafírkéket, úgyhogy már annak az olvasásán is túl vagyok és azt tudom mondani, hogy egyre jobban folytatódik a történet, ezért biztos vagyok benne, hogy a következő könyv, amit beszerzek az a Smaragdzöld lesz (csak még megvárom vele a vizsgáim végét), remélem abban végre jobban megismerhetem Pault és Lucyt, mert már igazán kíváncsi vagyok rájuk. Gideont viszont nem szerettem meg ez alatt a két rész alatt, de majd kiderül mi lesz a történet vége.

Kis karácsony, nagy karácsony

Álljon a itt karácsonyi top hatos lista is, mert most rámjött az írhatnék, úgyhogy gondoltam leírom mi az amit nagyon szeretnék a fa alatt látni.

Első helyen áll Kerstin Gier Időtlen szerelem sorozata, aminek eddig még csak az első részét olvastam, de az sincs még meg, viszont miután elolvastam arra jutottam, hogy ez nekem kell. Így került fel a karácsonyi kívánságlistára.

A következő könyv az Éjsötét árnyék első része, magát a könyvet később ismertem meg, mint a filmet. Nekem tetszett egyébként a film, de én elfogult vagyok Tim Burton és Johnny Depp filmjeit illetően, úgyhogy a fene tudja. Emellett pozitív véleményeket olvastam a könyvről, úgyhogy elkezdett érdekelni, ma pedig végre eljutottam odáig, hogy beleolvassak egy kicsit a könyvesboltban és addig tetszett, bár sokat nem volt időm olvasni belőle. 

Az első rész után pedig a második is felkerült a várólistára, mert bízok a könyvben, hogy jó lesz, bár lehet, hogy nem ez a legokosabb döntés, de nagyon érdekel.

Végül a hatodik könyv A garabonc Kristin Cashore tollából, amibe ma szintén beleolvastam egy kicsit, és nem volt semmi bajom az írónő stílusával (na nem mintha kellett volna, hogy legyen), úgyhogy fent maradt a kívánságlistán, mert kíváncsi vagyok rá.

Olvasásra várva

Nem egy könyv van a várólistámon, úgyhogy gondoltam szentelek nekik egy bejegyzést.

Elsőre:

Várólistám élén áll a Zafírkék és a Smaragzöld (Kerstin Gier), mert a Rubinvörösbe beleszerettem, pedig sok ideig nem akartam kézbe venni a könyvet, mert túl sokan szerették, bár ez eléggé abszurdnak tűnik, az is, de ilyen vagyok.

A másik könyv, amit nyár óta halogatok, többet között azért is, mert bár happoltam egy példányát, de még mindig nem érkezett meg az Gárdonyitól az Ida regénye.

Nem egy vörös pöttyös könyv is felkerült a várólistámra (a már korábban említettek mellett), de még mindig nem került le róla, mint például: Graceling, Jóslatok hálójában, Árnyékvilág, A boszorka fénye, Gyémántfiú, Beastly. Illetve az első rész után az arany pöttyös könyvek sorába tartozó Changeless várólistára került.

Két másik könyv azért került fel, mert sokan szeretik őket, és kíváncsivá tettek engem is, illetve gondoltam leküzdöm a túl felkapott könyvek iránt érzett ellenszenvemet, ilyen az Éjszakai cirkusz, és talán az Éjsötét árnyék is.

Ezeken kívül megemlíteném még az Aranyketrecet és Az üvegburát, ők már egy ideje fent voltak a listán, azóta felkerültek a könyvespolcomra is, úgyhogy itt az ideje.

Legyen itt még néhány könyv, mert őket el kell olvasnom: Szép új világ, Cigányút, Carmilla, Anangaranga.

Újra:

Azon könyvek száma se csekély, amiket újra szeretnék olvasni, de álljon itt csak néhány közülük, olyan említésképpen:

Lázadó angyalok, Az az édes, távoli harang, mert az első újraolvasása után ezeknek is sorra kell kerülnie.

Kalózok!, amint visszakapom a kölcsönadott könyvet el is fogom olvasni, bár már nem az első újraolvasás lesz.

Száz év magány, Harcosok klubja, Az időutazó felesége, Öngyilkos szüzek. Már első olvasásra sokat adtak és megfogtak ezek a könyvek, ezért gondoltam itt az ideje újraolvasni őket.

Nagyjából ennyi lenne, meg még jó néhány, amit egyelőre kénytelen leszek félretenni, mert így is túl sok olvasnivalóm van, de sebaj, előbb-utóbb mindenre sort kerítek.

Várólista csökkentése 2013

Idén végre időben észbe kaptam és nem maradtam le erről az eseményről. Ennek örömére gondoltam most, hogy van egy kis időm írok róla egy rövid bejegyzést. Az esemény leírását a képre kattintva érhetitek el.

Szóval álljon itt a lista:

12 választott könyvem:

1. Torey Hayden: Szellemlány 

Az irónő másik könyve (Egy gyerek) olvasása után azonnal várólistára került ez a könyv is, de még mindig nem jutottam el eddig, így gondoltam miért is ne legyen rajta a 2013-as listámon.

2. Chuck Palahniuk: Cigányút

Igazság szerint Palahniuk összes könyve várólistán van, amit még nem olvastam (illetve olyan is, amit már igen), nem olyan régen pedig megszereztem a könyvet, úgyhogy most már a polcomról néz rám rosszallóan, hogy miért is nem olvasom még.

3. Francoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

A film után muszáj elolvasnom a könyvet is, bár elég negatív kritikákat olvastam róla, de ezt ellensúlyozza, hogy rövid a könyv.

4. Pierre La Mure: Moulin Rouge

Évek óta van olvasatlanul a polcomon, egyszer már elkezdtem, de valahogy nem volt hozzá hangulatom és két oldal után tettem le, ezért ez is felkerült a várólistára, hogy meglegyen a kellő motiváció végre.

5. Andrea Cremer: Bloodrose - A döntés

Az első két rész után kíváncsi voltam erre is, de aztán mégse olvastam el, mindig csak halogattam, most úgy érzem eljött az ideje.

6. Aldous Huxley: Szép új világ

Orwell 1984-e után került várólistára ez is, azóta megvan a könyv, de még nem szántam rá magam, lehet azért is, mert az utóbbi időben inkább habcsókkönyveket olvasok.

7. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Szintén régóta kuksol a polcon, pedig szeretem Márquezt.

8. Jane Austen: A klastrom titka

Az egyik Austen regény, amit még nem olvastam, pedig a filmet láttam és tetszett, szóval felkerült a listára.

9. Ally Condie: Matched

10. Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek
11. Beate Teresa Hanika: Soha senkinek

A fenti három könyvről nem tudok olyan sokat, de a fülszövegük alapján érdekesnek tűntek és felkerültek várólistára, de azóta is csak ott vannak, pedig érdekelnek, de mindig volt más, ami egy kicsit jobban érdekelt.

12. Sarah Blakley-Cartwright: A lány és a farkas

Jó film volt, bár nem egy nagy történet, de a látványvilága miatt megfogott. A könyvről nem éppen a legjobb véleményeket olvastam, de kíváncsi vagyok rá.

Alternatív lista:

Pierre Lemaitre: Téboly 

Danielle Trussoni: Az átok

Cynthia Hand: Angyalsors

Lauren Oliver: Delírium
Elizabeth Hand: 12 majom

Tonya Hurley: Szellemlány
Lissa Price: A testbérlők

Régóta várólistás könyvek, ha esetleg nem tetszene valamelyik könyv a fenti listából, akkor megpróbálom ezeket. Na meg ha lesz időm, akkor terveim szerint ezeket is elolvasom jövőre.

Stephen King: Borzalmak városa

Gabriel García Márquez: Söpredék

Ez a két könyv azért került rá az alternatív listára, mert mindkét író könyveit szeretem, úgyhogy gondoltam ha minden kötél szakad, ezeket biztosan nem lesz probléma kiolvasni.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Darvasi László: Virágzabálók

Bevallom őket nem mertem felrakni a 2013-as eredeti listára, mert féltem, hogy túl nagy falatok lesznek, de ha tudom, akkor mindenképpen kiolvasom őket végre.

Ezek lennének a könyvek, amiket remélhetőleg 2013-ban tényleg ki is fogok olvasni :)

A balszerencse áradása

Álljon itt egy kis összefoglaló a címben már említett könyvsorozatról (illetve az első öt részéről, mivel csak azokat olvastam eddig), valamint a filmről. Lemony Snicket sorozatában a két ismétlődő elem van, ami számomra rendkívül zavaró, nem a történet, hanem a stílus szempontjából. Az első dolog, hogy az író folyton folyvást le akar beszélni a könyv továbbolvasásáról, már pedig ez egy elég fiataloknak szóló könyv, akiket - főleg mostanában - amúgy is elég nehéz rávenni az olvasásra, nem szükséges fejezetenként lebeszélni őket erről, ha már egyszer a kezükbe vették a könyvet. Szerencsére ez ahogy halad előre a sorozat egyre kevesebbszer fordul elő, a negyedik részben például csak legelején egyszer próbál meg lebeszélni a könyv elolvasásáról. A másik fő problémám az az állandó magyarázkodás, bár a sorozat előrehaladtával ezt is kevesebbszer teszi az író, és ami azt illeti erre még meg is van az a magyarázat, hogy mivel nálamnál jóval fiatalabbaknak írta a könyvet, ezért ők adott esetben tényleg nem ismerik a megmagyarázott szavakat, ezért nem árt, ha elmondja az író (gyakran egyébként Klaus szavain keresztül magyarázza meg őket, ami jó, bár némiképp furcsa, hogy eg 14 éves lány nem ismer ilyen szavakat), hogy az adótt szó mit is jelent pontosan. Azonban furcsának találom, hogy míg az irdatlan szó jelentését elmagyarázza, addig a pszichológiai neurózist nem, amit mondjuk lényegesen nehezebb, ugyanakkor elég furi, főleg, hogy a szavak Sunny gondolataiban jelennek meg, aki ugye egy csecsemő. No ez egy másik érdekes dolog a könyvvel kapcsolatban, hogy némiképp elrugaszkodik a valóságtól, többek között abban, hogy Sunny csecsemőként elég sok mindent meg tud azért csinálni, ami időnként már tényleg abszurd, emellett a felnőttek soha semmit nem hisznek el a gyerekeknek, mert annyira idióták (már elnézést a megfogalmazásért), hogy amit a két szemükkel látnak, azt el is hiszik, ez valljuk be őszintén elég valószínűtlen. Ami még szintén fura, hogy Violet rengeteg szót nem ismer, amit Klaus igen, holott Violet két évvel idősebb, és bár Klaus jóval többet olvas, mint az a történetből kiderül Violet is, úgyhogy ez nem teljesen tisztázott, hogy miért is van így. 

Ezektől az apró hibáktól eltekintve azt gondolom, hogy a könyv egy élvezetes olvasmány, tetszik a stílusa, bár nem az én korosztályomnak való, és ez látszik is rajta. 

A filmet több éve láttam, mikor először elolvastam a könyv első három részét, ami azt illeti, most hogy újraolvastam az első három részt, és elolvastam hozzá még a negyediket és az ötödiket biztos vagyok benne, hogy nem az első három könyvből van a film. Mármint az események nagy része igen, de a film végén már kiderül, hogy a gyerekek nem csak egy gonosztevő célpontjai, hanem valami nagyobb dologba keveredtek bele, ez azonban a könyveket tekintve, csak az ötödik részből derül ki. Nekem annak idején egyébként tetszett a film, nem volt rossz, csak hát annak is olyan kurtán furcsán lett vége, mivel nyitott kérdést hagyott maga után. Bár vannak olyan filmek, amikben ez jó, de ez nem az volt, tehát azt várta volna az ember, hogy lesz folytatása, és talán így is tervezték annak idején, csak aztán nem aratott akkora sikert a film, vagy nem tudom, minden esetre így lezáratlan maradt. Mondjuk ez így van a magyar könyvekkel is, hiszen most ahogy megnéztem magyarul még csak nyolc része jelent meg a sorozatnak, a legutolsó 2007-ben, azóta pedig angolul már az utolsó, vagyis a tizenharmadik rész is megjelent. Szóval lehet ez se lesz befejezve magyarul, amit igazán sajnálok, mikor érdeklődés hiányában nem fordítják le egy sorozat további köteteit, így aztán azok is lemaradnak róla, akiket mégis érdekel. De majd meglátjuk. Szóval ez lett az én kis összefoglalóm.

Vélemény három könyvről

Megtévesztő lehet a bejegyzés címe, de ez azért van, mert három könyv van megemlítve benne. Kezdjük az elsővel: a gyilkossal, ami Chuck Palahniuk: Altató című könyvére utal. Maga a stílus olyan volt, mit amit a korábban elolvasott Palahniuk könyvekből megszoktam (Harcosok klubja, Kísértettek, Kárhozott), és nem is volt feltétlenül egyszerű a mondanivalója, ráadásul a szokásos Palahniuk-os arcul-baszós stílusban előadva, de valahogy nekem mégse jött át egészen. Valószínűleg ennek az az oka, hogy mindegyik szereplő enyhén (vagy nagyon) unszimpatikus volt, ezért nem érzetem magamat túl közel hozzájuk és kevésbé tudtam azonosulni velük a mű olvasása közben. Pedig tetszik a történet alapötlete is, de valahogy nem egészen passzolt össze a mondanivalóval, nem tudom megmondani, hogy pontosan miért volt ez, de nem volt az igazi.

A gyerek, pontosabban Egy gyerek, Torey Hayden könyve, amin rengeteget gondolkoztam az elmúlt napokban is, illetve akkor is, mikor olvastam. Rendkívül megindító történet egy tanárról, aki segít kilépni egy kislánynak az erőszak világából. Hihetetlenül tisztelem és becsülöm Torey-t amiért képes ilyen gyerekekkel foglalkozni. Ugyanakkor hihetetlen, hogy ezek a gyerekek mennyire akarnak élni, az elkeserítő körülményeik ellenére is. Mégse ezek azok a dolgok, amik miatt a kedvenceim közé került ez a könyv. Az ok, sokkal inkább az, hogy mennyit ad az embernek a könyv érzelmileg. A gyerekek letisztult, egyben intenzívebb érzelmei kerülnek bemutatásra, így mélyebben ismerhetjük meg az emberi érzelmeket kapcsolatokat. Rettentő sokat gondolkoztam a könyv olvasása közben, és azóta is az emberi érzésekről, kapcsolatokról, hogy pontosan mit is értünk alattuk. Mit jelent fontosnak lenni, valaki számára? Mit jelent, ha valaki szeret minket? Mit jelent, hogy valakit szeretünk? A kedvenc részem a könyvben, amikor Torey A kis hercegből olvas fel Sheila-nak, a rókás rész van külön kiemelve a történet, ami arról szól, hogy a kis herceg megszelídíti a rókát, ezért felelősséggel tartozik érte. Persze nem véletlen, egyrészt nagyon szeretem A kis herceget, másrészről ez a könyv még inkább elgondolkodtatott rajta. Szóval jó volt, nagyon.

A harmadik könyv ami szóba kerül még ebben a bejegyzésben, az az Emmanuelle. Ami azt illeti elég érdekes könyv, egyrészről nyíltan beszél a szexualitásról, holott ez tabu témának számít, legalábbis mikor íródott, akkor mindenképpen így volt. A könyv második felében lévő filozofikus eszmefuttatásokba időnként már kicsit belebonyolódtam, de elgondolkodtató volt, hogy hogyan is gondolkodnak a szereplők az erotikáról, az emberi kapcsolatokról. A könyv első fele pedig rendkívül szexi, ami számomra meglepő volt, mikor a kezembe vettem azt hittem, hogy durvább lesz, de nem. A leírások meglepően érzékiek, ennek köszönhetően jó volt olvasni. Bár nem értek egyet minden elvvel, ami a könyvben elhangzik, de ez cseppet sem zavart az olvasása közben, mert elég jó volt így is a könyv.