Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Kiadás: Lazi, 2007
Eredeti cím: Pride and Prejudice
Fordító: Szenczi Miklós
ISBN: 9789639690479
Oldalszám: 338
Értékelés: 5*/5

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylagos kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, mély pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá.
A fülszöveg további része cselekményleírást tartalmaz, mindenki saját felelősségére olvassa!
A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.

Jane Austen: A klastrom titka

Kiadás: Palatinus, 2003

Eredeti cím: Northanger Abbey

Fordító: Borbás Mária

Oldalszám: 226

Fülszöveg

Mint Jane Austen minden regénye, A klastrom titka is a férjfogás körüli mesterkedésekről szól, ám a szerző legendás iróniája ezúttal nemcsak a vidéki élet szereplőinek gyengeségeit veszi célba, hanem szellemesen kifigurázza a kor divatos horror-műfaját, az úgynevezett "gótikus regényt" is. A főszereplő, Catherine Morland pedig méltó társa a többi Austen-hősnőnek: Elizabeth Bennettnek, Emma Woodhouse-nak, Fanny Price-nak, a Dashwood nővéreknek és Anne Elliotnak.

Vélemény

Újabb Jane Austen, amit megint a film megnézése után olvastam. Bár belegondolva eddig az összeset hamarabb láttam, mint olvastam. Ettől függetlenül mindegyiket kivétel nélkül élveztem, többet között valószínűleg azért is, mert a megfilmesítések amiket láttam történet hűek voltak, ezért aztán azt kaptam amit vártam. Na meg aztán Jane Austen stílusa magával ragadó.

Ez a könyve kicsit eltért a megszokott stílustól, mivel itt kicsit ijesztőbbre veszi a figurát, némiképpen kifigurázva az akkor divatos gótikus regényt. Bár közelebbi ismereteim nincsenek ezekről a könyvekről, mint amennyit a történetből megtudhatunk róluk, de ettől függetlenül élveztem a történetet. 

Catherine, aki eleinte egészen naiv, a történet végére azért némiképpen felnő, eszesebb lesz, avagy kevésbé naiv, ki, hogy fogalmazza meg. Alapjában véve egy szerethető lány, bár helyenként tényleg rettentően naiv szegény, ami néhány alkalommal bizony kisebb bonyodalmakat is okoz.

A másik két fontos szereplője a történetnek Eleanor és Henry Tilney, húg és báty, akik közeli barátságba kerülnek a hősnőnkkel, és bizony az ismeretségüknek köszönhető Catherine jellemének fejlődése.

Megemlíteném még a Thorpe családot is, akik szintén megjelennek a történetben, viszont azzal szemben, hogy a Tilney testvéreket megkedveltem, a Thorpe testvéreket már a történet elején ki nem állhattam. Főként Johnt az arrogáns modorával, helyenként szívesen képen töröltem volna.

De a történetnek természetesen olyan a vége, amilyet egy Jane Austen könyvtől elvárunk, úgyhogy itt sem csalódtam. Illetve ismételten rájöttem, hogy miért is szeretem ezeket a regényeket. Alapjában véve romantikus könyvek, de szerencsére az írónő sosem fektet nagy hangsúlyt a végső egymásra találás utáni eseményekre, ezek alig néhány oldalt kapnak a könyv végén és én így szeretem.

5/5 pont - várólistacsökkentős