Álljon itt egy kis összefoglaló a címben már említett könyvsorozatról (illetve az első öt részéről, mivel csak azokat olvastam eddig), valamint a filmről. Lemony Snicket sorozatában a két ismétlődő elem van, ami számomra rendkívül zavaró, nem a történet, hanem a stílus szempontjából. Az első dolog, hogy az író folyton folyvást le akar beszélni a könyv továbbolvasásáról, már pedig ez egy elég fiataloknak szóló könyv, akiket - főleg mostanában - amúgy is elég nehéz rávenni az olvasásra, nem szükséges fejezetenként lebeszélni őket erről, ha már egyszer a kezükbe vették a könyvet. Szerencsére ez ahogy halad előre a sorozat egyre kevesebbszer fordul elő, a negyedik részben például csak legelején egyszer próbál meg lebeszélni a könyv elolvasásáról. A másik fő problémám az az állandó magyarázkodás, bár a sorozat előrehaladtával ezt is kevesebbszer teszi az író, és ami azt illeti erre még meg is van az a magyarázat, hogy mivel nálamnál jóval fiatalabbaknak írta a könyvet, ezért ők adott esetben tényleg nem ismerik a megmagyarázott szavakat, ezért nem árt, ha elmondja az író (gyakran egyébként Klaus szavain keresztül magyarázza meg őket, ami jó, bár némiképp furcsa, hogy eg 14 éves lány nem ismer ilyen szavakat), hogy az adótt szó mit is jelent pontosan. Azonban furcsának találom, hogy míg az irdatlan szó jelentését elmagyarázza, addig a pszichológiai neurózist nem, amit mondjuk lényegesen nehezebb, ugyanakkor elég furi, főleg, hogy a szavak Sunny gondolataiban jelennek meg, aki ugye egy csecsemő. No ez egy másik érdekes dolog a könyvvel kapcsolatban, hogy némiképp elrugaszkodik a valóságtól, többek között abban, hogy Sunny csecsemőként elég sok mindent meg tud azért csinálni, ami időnként már tényleg abszurd, emellett a felnőttek soha semmit nem hisznek el a gyerekeknek, mert annyira idióták (már elnézést a megfogalmazásért), hogy amit a két szemükkel látnak, azt el is hiszik, ez valljuk be őszintén elég valószínűtlen. Ami még szintén fura, hogy Violet rengeteg szót nem ismer, amit Klaus igen, holott Violet két évvel idősebb, és bár Klaus jóval többet olvas, mint az a történetből kiderül Violet is, úgyhogy ez nem teljesen tisztázott, hogy miért is van így.
Ezektől az apró hibáktól eltekintve azt gondolom, hogy a könyv egy élvezetes olvasmány, tetszik a stílusa, bár nem az én korosztályomnak való, és ez látszik is rajta.
A filmet több éve láttam, mikor először elolvastam a könyv első három részét, ami azt illeti, most hogy újraolvastam az első három részt, és elolvastam hozzá még a negyediket és az ötödiket biztos vagyok benne, hogy nem az első három könyvből van a film. Mármint az események nagy része igen, de a film végén már kiderül, hogy a gyerekek nem csak egy gonosztevő célpontjai, hanem valami nagyobb dologba keveredtek bele, ez azonban a könyveket tekintve, csak az ötödik részből derül ki. Nekem annak idején egyébként tetszett a film, nem volt rossz, csak hát annak is olyan kurtán furcsán lett vége, mivel nyitott kérdést hagyott maga után. Bár vannak olyan filmek, amikben ez jó, de ez nem az volt, tehát azt várta volna az ember, hogy lesz folytatása, és talán így is tervezték annak idején, csak aztán nem aratott akkora sikert a film, vagy nem tudom, minden esetre így lezáratlan maradt. Mondjuk ez így van a magyar könyvekkel is, hiszen most ahogy megnéztem magyarul még csak nyolc része jelent meg a sorozatnak, a legutolsó 2007-ben, azóta pedig angolul már az utolsó, vagyis a tizenharmadik rész is megjelent. Szóval lehet ez se lesz befejezve magyarul, amit igazán sajnálok, mikor érdeklődés hiányában nem fordítják le egy sorozat további köteteit, így aztán azok is lemaradnak róla, akiket mégis érdekel. De majd meglátjuk. Szóval ez lett az én kis összefoglalóm.
